Két szálon futnak az események eleinte: Nombeko Dél-Afrikában él, nincs senkije, de kalandos úton-módon megtanul olvasni, a számok pedig már azelőtt sem jelentettek neki problémát. Mikor végre kiszabadul pár gyémánttal gazdagabban Dél Afrika legnagyobb gettójából, szinte rögtön egy iszákos, semmirekellő, de igen magasrangú mérnök autója elé kerül, aki el isi üti, annak rendje és módja szerint, amiért a lány kap pénzbüntetést és ezt ledolgozandó a férfi cselédje lesz. A lány segédkezik Dél-Afrika atombombájának előállításában, ami egyébként a mérnök feladata lenne, közben megtanul kínaiul és kiolvassa a rendelkezésére álló könyvtárat, majd Izraellel üzletelve kerül Svédországba, egy atombombával együtt, ami tulajdonképpen nem is létezik:).
Közben Svédországban tengeti napjait a másik szálon, az ikerpár, Holger 1 és Holger 2, akik apjuk révén elég radikális, monarchia ellenes nevelést kapnak és akik közül Nr. 2. tulajdonképpen nem is létezik;).
Egy véletlen folytán találkozik immáron Stockholmban Holger 2 és Nombeko, onnantól kezdve már el sem válnak és együtt kalandozzák be az atombombával az országot. Közben fuvaroznak, krumplit termesztenek, tanulnak, a bolondját járatják a svéd különleges alakulattal, újságot adnak ki, majd 20 év után a regény fináléjában végre találkoznak a svéd királlyal és miniszterelnökkel atombomba ügyben, bár a szeánsz főzőcskézésbe és italozásba torkollik;), de Nombeko végig mindent irányítása alatt tart. Sok-sok akció után végül minden és mindenki a helyére kerül és főhőseink szülőként végül Dél-Afirkában kötnek ki.
Ismét egy lehetetlen és egyben letehetetlen történet, ugyanazt kapjuk, amit az 1. könyvnél, akinek az tetszett, ez is fog szerintem. Persze van de ja vú bőven, de talán inkább a stílus miatt. Ami nagyon tetszett, h bár szórakoztató módon, haláli szöveggel, de sok esetben fontos problémákat tematizál, pl. egy csomó valós dolgot meg lehet tudni a dél-afrikai helyzetről a 70-es, 80-as években és jól fogalmazza meg és adja felvágott nyelvű és szuperintelligens szereplői szájába a kritikát sok mindennel kapcsolatban.
Tetszett az is, h mind a svéd miniszterelnök Reinfeld, mint a király és annak elődei életébe és múltjába is bepillantást kapunk és összességében is igaz, h enged jobban elmélyülni a szereplők életében, átfogóbb magyarázatokat ad, szóval egyrészről stílusában és gondolatvilágában ugyanaz, de mégis más, szerintem kicsit kiforrottabb. Talán nem volt annyira turbulens, vad és őrült sem, az előző könyvhöz képest, de bármelyik másikhoz képest abszolút;) és ismét meg kellett állapítanom, h Jonas Jonasson humora az én humorom!
Ami kevésbé tetszett: Ahogy azt már az 1. könyvénél is tapasztalni lehetett, időnként hajlamos nagyon belebonyolódni a politikai magyarázatokba, amiket már nem tudtam és nem is akartam követni, de ez csak néhányszor forult elő a 450 oldal alatt.
A címet egyébként nem nagyon értem, mert kb. 14 éves koráig Nombeko valóban analfabéta, de utána egész könyvtárak sorát olvassa ki, miközben számokkal zsonglőrködik, szóval…
A német borító a másik talány, hisz egy zebra látható rajta és míg az első könyv esetében az borítón lévő elefántnak a regényben is fontos szerepe volt, itt ezt az állatot nem tudom hova tenni, bár ahogy utána olvastam, nem is kell, ez csak egy kis utalás az előző regényre és a feladata, h asszociációt keltsen az olvasókban és megvegyék a könyvet;).
Magyarul is megjelent már a regény, Az analfabéta, aki tudott számolni címmel és sajnos ismét hihetetlen gagyi borítóval, ez ne riasszon el senkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése