Hangulatokat ír le: a piac illatát, a vásárcsarnokokat, a gábli, vagyis a villásreggeli történetét, de olvashatunk a kávéról, a hangulatos kisvendéglőkről, a disznóölésről, a húsvéti sonkáról és annak helyes pácolásáról, a böjtről, halakról, a fűszerekről, a magyaros vendégszeretetről, a pincér Fridolin kalandjairól és persze a sörök és borok sem maradnak ki. A főzés és a jóízű étkezés élvezete árad az írásokból, megismerhetünk mára már feledésbe merült hagyományokat, amik pedig gasztrokultúránk fontos részét képezik, vagy kellene hogy képezzék. Feltűnő, h mennyire másként viszonyultak a 20-as, 30-as években az étkezéshez és egyes hagyományos ételekhez az emberek, mint ma a különböző diéták, fitness-wellness napjaiban, amikor sokszor az az érzésem a külcsín az ételeknél is sokkal fontosabb lett, mint a belbecs, jelen esetben az íz. Bizonyos hagyományos ételeket teljesen elfelejtettünk, mert vagy túl időigényes és esetleg bonyolult elkészíteni, vagy rányomták a fúúúj, undorító és/vagy egészségtelen pecsétet, helyettük inkább legeljünk füvet;).
Bár az ízesen megírt írásokat egyrészről érdekesnek és szórakoztatónak találtam, zavart, h a többnyire pár oldalas, rövid kis történetek legtöbbjének nincs igazi mondanivalója, csattanója, inkább tényleg csak hangulatokat közvetít, ételekről, elkészítési módokról ír, de nincs valódi történet általában, ez annyira nem az én világom hosszú távon.
Néhány hangulatos cím: A piac illata, A böjtölés tudománya, A pesti embereket meg kell tanítani enni!, Magyar hasak, Előhang egy kispörkölthöz, Fogynak a kövér emberek.
A könyvet a Book&walk-tól kaptam, ezúton is köszönet érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése