Innen indul hát az őrület, amit a szerző szeráfokkal, kerubokkal, őrangyalokkal, bukott angyalokkal, démonokkal, incobusokkal és succubusokkal súlyosbít lépten-nyomon. Én mindebben nem nagyon láttam a szisztémát, mondjuk egy idő után már nem is akartam és nem is érdekelt különösebben, ez aránylag ritka, de akkor jelentéssel bír;).
A teremtő az egyetemre lopózik Serene után, míg Lucifer néhány külsőre 17 éves, valójában többmilliárd éves háremhölgyével, nemes egyszerűséggel beköltözik a lányhoz és magába is bolondítja. Tovább bonyolítja a helyzetet Theo, a gyönyörű pap, aki bár isten szolgája, egy incubus szunnyad benne, őt persze mindkét oldal fel akarja használni céljai elérése érdekében. Hosszú-hosszú keverés-kavarás után jutunk el a végkifejlethez, ami – ahogy az egész történet – erősen eltér a konvencionális befejezésektől, ám ezúttal még ezzel sem tudott a maga oldalára állítani.
Már régóta kíváncsi voltam a könyre, azért is került fel a várólistámra, meg láttam, h mindenhol jó értékeléseket és véleményeket kapott a könyv, hát nálam nem fog:S.
Őszintén, nagyon ritkán találtam humorosnak, megnevettetni pláne nem igazán tudott, erőltett ohne Ende – de hát nem vagyunk egyformák, nem csak az ízlés, a humor is különböző. Nagyon konstruáltnak éreztem, persze tudom, h ez a fikciós történetek lényege;), csak van, amikor hallani a fogaskerekek csikorgását és akad, amikor teljesen megfeledkezel róluk, nálam itt az előbbi játszott, túl mesterkélt, túl, túl, túl, persze tény, h nem vagyok oda a fantasyért, de a sok jó vélemény a könyvről engem is kíváncsivá tett, sajnos. Újabb bizonyíték, h nem minden való mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése