2014. január 8., szerda

Alice Clayton: Faldöngető

Caroline épp beköltözik új lakásába és azt próbálják belakni cicájával, Cliveval, mikor felfedezi, h a szomszédja egy igazi don juan, akinek hatására hölgyvendégei, nyávognak, kacarásznak, vagy épp náspángolást követelnek, sajnálatára ezt és még sokkal többet is megtud az intim viszonyokról, hisz az akciókba az ő ágya és fala is beleremeg.


A helyzet nem csak az alváshiány miatt idegesíti, hanem azért is, mert ő már régóta keresi O-t (vagyis az orgazmusát, amit végig és nem kevésszer így emleget), akivel az utóbbi időben nincsenek beszélő viszonyban. Persze, ahogy az már lenni szokott, Simon, a faldöngető oltári jó képű és nagyon sármos pasi, bár Caroline igyekszik magának és mindenkinek bemagyarázni, h egy seggfej.
Lassan, játékos, pajkos módon közelebb kerülnek egymáshoz a szomszédok, mindenféle szexuális kapcsolat nélkül, de izzik körülöttük a levegő, a nőnek legtöbbször emlékeztetnie kell magát, h a pasinak háreme van. Ami nekem kicsit fura, h hőszerelmest csinál a faldöngetőből, persze nem mondom, h ez nem lehet, de legalábbis aránylag valószínűtlen, de hát ezt gondoljuk, reméljük mi, nők az ilyen pasik esetében, h „majd én megváltoztatom”..
Udvarolt nekem. Én pedig hagytam, hogy udvaroljon. Élveztem, hogy udvarolt. És meg is érdemeltem. Vágytam az udvarlás hűhóját követő hűhóra, de egyelőre még maga az udvarlás is hű meg há volt nekem.
Aztán, mikor az udvarlás utáni hűhóra került sor, eléggé konkréttá váltak a leírások, az addig poénosan, de inkább lassank csordogáló történet feltüzesedett;). Ennek ellenére számomra túl idillivé vált, ezáltal irreálissá is egy kicsit. Bár alapvetően a főszereplő – aki egyes szám első személyben mesél - jófej, vicces dumája miatt bírtam a könyvet, de kétségtelenül a történet csak a szex körül forog, bár a hősszerelmes dologgal igyekszik a szerző ezen változtatni, de szerintem nem sikerült, sőt számomra pont ezzel tette mindkét vonulatot hiteltelenné. Szórakoztató, de különösebb mondanivalót, vagy mélységet nélkülöző könyv, akik viszont szeretik a pajzánabb történeteket, ezt is biztosan jónak fogják találni.
A könyvre egyébként egy felhívás kapcsán figyeltem fel, ahol új címet lehetett volna adni a regénynek. Szerintem viszont ez a tökéletes cím (és az eredeti is), teljes összhangban a borítóval és a tartalommal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése