2014. október 15., szerda

J.M. Coetzee: Schande

Régóta szerettem volna olvasni valamit a Nobel-díjas írótól, akinek az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is 10 könyve van fent, ami kortárs szerzőről lévén szó, elég meglepő és megtisztelő. Választásom végül erre a regényére esett, ami szintén a listán található és amivel Coetzee 1999-ben második alkalommal nyerte el a Booker- díjat.


Fokvárosban vagyunk, az egyetemi tanár 52 éves David életébe pillantunk bele, aki – miután eltűnik az életéből az az örömlány, akinél heti egyszer megtalálta a gyönyört – egy 20 éves diákjával szűri össze a levet. Melanie nem csábítja el, de nem is ellenkezik, nyugodtan tűri a tanár hódítását, aki élvezi a fiatal test által nyújtott örömöket. Mikor a lány barátja és családja számára kiderül az affér, felelősségre vonják a profot, aki semmit sem tagad, nem magyarázkodik, helyette inkább önként távozik és meglátogatja a lányát, a dél-afrikai vidéken. Lucy egyedül él egy tanyán, veszélyes élet ez, amiről aztán apa és lánya meg is bizonyosodhatnak, mikor 3 férfi elviszi mindenüket, a nőt megerőszakolják, az apját megverik, petróleummal leöntik és felgyújtják. Apa és lánya, akik átélik a tragédiát, egész másként reagálják le azt: az egyik az igazát hajtja és büntetést akar, a másik csak nyugalomra vágyik és beletörődik a helyzetbe.
Az apa mindenáron biztonságban akarja tudni a lányát, azt akarja, h elmenjen a farmról, de a nő hallani sem akar erről, nem tudja és nem is akarja az életét aszerint élni, h az apja azt jónak találja-e,– minden szülő-gyerek kapcsolat sarkalatos pontja ez, szerintem. Mikor kiderül, h Lucy terhes lett a megerőszakolójától, még nagyobb űr keletkezik köztük és kívülállóként szinte érthetetlen, h anyagi- és személyes szabadságát is feladja, belemenve egy bizarr alkuba, csakhogy biztonságban tudja magát és a gyermekét. Talán itt ütközött ki a legjobban, mennyire más világ, más kultúra Dél-Afrika, mennyire keveset is tudunk (tudok) róla, ami által nehéz is a megértés.
Az Apartheid rendszer után a fehéreknek kell súlyos atrocitásokat átélniük az országban, a regény a politikai rendszer változását, a hatalom különböző formáit is feldolgozza, de fókuszban vannak a nők, a melegek, az állatok jogai is. Ezenkívül egy életkrízis története, ennek tudatosodása és az új orientáció, az apartheid által örökül hagyott gyűlölet és a bosszúvágy közepette.
Magyarul Szégyen címmel jelent meg, a rendkívül komor, borús hangulatú, sokkoló regény. A szégyen sok mindenre utalhat, a professzor esetére a tanítványával, a feketék és a fehérek között lévő helyzetre, az igazságszolgáltatás hiányára, az emberi jogok lábbal tiprására.
A német borító talán egy kicsit teátrálisra sikeredett, de végülis jól érzékelteti a történet egyik fontos probléma felvetését.
2012-ben Munduczó Kornél rendezésében színházi előadás is készült a regényből Magyarországon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése