Emmának fogalma sincs miről ír Matt, de levelezni kezdenek és pár órán belül mindketten biztosak abban, egymás lelki társaira találtak. Meg is beszélnek másnapra egy randit New Yorkban, amire mindketten izgatottan készülnek, majd mindketten nagyot csalódnak, mert a másik nem ment el…Az est végére kiderül: Emma 2010-ben, Matt viszont már 2011-ben él…ez meg mégis hogy lehet? Mindegyik bolondnak nézi a másikat, nem akarnak és tudnak hinni a tényeknek. Mikor Matt visszamegy a férfihez, akitől a notebookot kapta, meg akarja tudni a húga elérhetőségét…de az lehetetlen, Emma már halott.
Eddig a pontig nagyon tetszett és nagyon reméltem, h most nem járok úgy, mint Musso előző könyvével, amit olvastam…de pont ez lett megint:S. Mivel Matt nem tudja felvenni a kapcsolatot 2011-ben a nővel, mivel az már halott, Emma keresi fel a férfit akkor, amikor még él a felesége. Először egy boldog, szerető családot lát, akik nem is sejtik, h már csak pár napjuk maradt az anya haláláig. A nő beleássa magát Matthew életébe és lassan kiderül, semmi nem az, aminek látszik és aminek hitte éveken át. A látszólag egyszerű család múltjába olyan dolgokat interpretál bele az író, amik egy idő után már nagyon nonszenszként hatnak, megint átesik a ló túloldalára, egyszerűen túl sok(k) lesz.
Ugyanaz a séma most is: egy banálisan induló történet, ami egy szuperagyonkonstruált valamiben köt ki. Sokáig megint csak egy hajszál választott el attól, h feltegyem a kedvencek közé, kb. a háromnegyedéig ott is volt, de aztán…egyszerűen túl sokk lett megint, szerintem ennél a regénynél is igaz lett volna, h a kevesebb több…elvesztette a hitelességét számomra, a hihetőségét, ráadásul a könyv legnagyobb – kezdeti talányára – nincs magyarázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése