Szerintem Magyarországon elég keveset tudunk az 1920-as, 30-as, 40-es évek new yorki it-girljéről, aki csípős vicceivel, szellemességével és finom gúnnyal hívta fel magára a figyelmet.
Mrs. Parkert idézni a város legkedveltebb beltéri sportja lett
Állandó rovata volt a Vogueban, a Vanity Fairben, a New Yorkerben, az Esquireben. Eleinte színházi kritikákat írt, ekkor a rádió és tv még gyerekcipőben járnak, az egész estés hangosfilmek is a jövő zenéi, így a színház jelenti a szórakozást és a színházi kritikusok, mint Dorothy komoly befolyással bírnak a közízlésre. Később főleg elbeszéléseket írt, majd több kevesebb sikerrel Hoollywoodban is megpróbákozik, forgatókönyvírással. Közben barátai közé sorolhatja Somerset Maughamt, Scott Fizteraldot, Ernest Hemingwayt, túl van számtalan kalandon, két házasságon, több öngyilkosságon, abortuszon, vetélésen. Mindezen sorscsapások nem múltak el nyomtalanul, Dorothy évtizedeken át süpped alkoholmámorba. Az idő előrehaladtával egyra polikiusabbá is válik, a kommunizmus mellé teszi le voksát és felemeli szavát a rasszizmus ellen. Ez utóbbi olyannyira szívügye, h hagyatékát és szerzői jogait Martin Luther Kingre hagyta, akivel személyesen sosem találkozott.
Bár érkekesnek találtam és sok újdonság volt benne számomra, de azrét azt meg kell jegyeznem, h egy meglehetősen dokumentarista és száraz Dorothy Parker életrajz, több, mint 600 hivatkozással. Nagyon sok olyan személyről van szó, akiket innen és ma már, nem lehet és kell ismerni, szóval túl sok ismeretlen, túl sok név, ami kissé zavaró.
Nagyon-nagyon aprólékos munka, ehhez kétség sem fér, de a dokumentarizmus mellett teljesen elvész szinte a dolog szórakoztató része, erre nem nagyon fektetett hangsúlyt. Egyébként pont az jutott eszembe erről, h bár ez annyira nem tetszett, de szívesen olvasnék egy ilyen részletes életrajzot egy olyan személyről, akit ismerek és kedvelek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése