2018. augusztus 29., szerda

Catherine Banner: Die langen Tage von Castellamare

Igényesen megírt, érdekes olasz családregény, ami 4 generáción át követi az Espositok sorsát egy pici szicíliai szigeten, Castellamarén. Amedeo „talált gyerek” meglehetősen hányattatott gyerekkor után köt ki Esposito doktornál, aki nevelt fiának fogadja és támogatja abban az álmában, h orvos legyen. Majdnem 40 évesen kerül az isten háta mögötti Castellamare-ra, ahol azonnal felforgatja akaratán kívül a kis helyet.


A regény aránylag nagy részét teszi ki az ő és felesége Pina története, a botrány, ami miatt nem dolgozhat többé orvosként és helyette egy bárt nyit, ami generációkon át biztosítja majd a család megélhethését, na meg persze a gyerekeik születése. A következő generációból, a lányuk, a legkisebb Esposito Maria-Grazia áll a középpontban ill. ő az egyetlen, aki a szigeten marad, de mégis egy angolhoz megy feleségül. Mariuzza egy erős és okos nő, aki a hátán viszi a családját már fiatal lány korától egészen idős koráig. A gyerekei ill. unokái nem olyan karizmatikus személyiségek, mint ő ill. az apja, meg hát közben sok minden megváltozik.
Igazából nehéz erről a könyvről írni, mert nem történnek benne, óriási dolgok, inkább reálisan írja le az Esposito család történetét, örömökkel, bánatokkal, jó-és rossz döntésekkel. Érdekes a „háttér történet” is, vagyis az isten háta mögötti kis elmaradott sziget fejlődését végigkísérni a 20. században, ahogy megélik a 2 világháborút, a gazdasági világválságot, ahogy lassan oda is elérnek a technikai vívmányok, ahogy lecsapódnak a nagy világ eseményei. Egy nagy családi eposz, ami olvastatta magát.
Magyarul is megjelent, Ház az éj peremén címmel, ennek jóval több értelme is van, mint a német Castellamare hosszú napjai-nak, a német borító jelentésére sem sikerült rájönnöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése