Márai Sándor: Füves könyv

Sokszor megesik, h sűrű, stresszes időszakaimban tényleg valami nagyon limonádéra vágyok, de aztán pár ilyen olvasmány után már jól esik valami igényesebbet olvasni. Így került most sorra ez a könyv, ami az idei várólistámon volt.

A füveskönyv eredetileg egy orvosbotanikai összeállítás volt, mely tanácsadó jellegű és orvosi célra készült. Bár Márai Füves könyve, nem orvosi, de mindenképpen tanácsadó és igazából tanácsai sokszor az egészség megőrzését segítik elő szándéka szerint. Egyébként a kötet epigrammák és maximák gyüjteménye. Előbbi rövid, tömör, csattanós költemény, míg utóbbi röviden, gyakran felszólító módban megfogalmazott erkölcsi igazság vagy életelv.
Rengeteg – látszólag teljesen random - témában bölcselkedik az író, a teljesség igénye nélkül az olvasásról, a szeretetről, a hazáról, a világról, az érzékekről, a szenvedélyről, a hiúságról, a lelkiismeretről, a nőkről általában, az utazásról, a sárgarépáról, a barátságról, a szerelemről, a várakozásról, az ünnepekről, a lustaságról, a balesetekről, a zenéről, a fejfájásról és egyetlen mondat erejéig az öltözködésről is (Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni. ;-))
Érdekes lenne ma a vélményét ugyanezekről a dolgokról olvasni, sokat változott a világ a Füves könyv 1943-as megírása óta.
Sok értékes gondolat olvasható benne, több ma már inkább megmosolyogtató dolog és persze azért akad néhány közhely is. Nekem ezek a bölcseletek tetszettek legjobban:

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn.

Vendégnek lenni rabság. Rendkívül nagy lelki durvaság és önzés vendégségbe hívni valakit. Már egy vacsorameghívás elfogadása is fölötte terhes, unalmas és fárasztó kötelesség. Leghelyesebb vendéglőben találkozni barátainkkal, este kilenckor, s aztán tizenegykor hazamenni, úgy, hogy mindenki fizette a saját számláját. Minden más merénylet és önzés.