Már az elején furcsa volt, h milyen vékonyka, hát még vékonyabb, mint gondoltam.
Sophie immáron a nagynénje által ráhagyott kis panziót vezeti, itt ismerte meg a szerelmét, akivel jól megvannak. Aztán egyik reggel talál egy levelet a már egy ideje halott Johannától, a nagynénjétől, amit utolsó napjaiban neki írt. Ebben mindenféle jó tanácsokkal látja el a nőt, főleg szerelmi téren és leírja az ő és a férje szerelmi történetét, valamint a – nem túl eredeti – „legénykérést”. Sophie-ra ez viszont akkora hatással van, h ő is a tettek mezejére akar lépni és a barackos gombóc álcája alatt feltenni a nagy kérdést. Eddig jutunk, h sikeres lett-e az akció, mi volt a reakció stb., erről semmit nem tudunk meg. Ennek az egésznek se füle, se farka. Illetve lenne, ha folytatná még vagy 200 oldalon keresztül, így viszont nehéz értelmezni, tényleg érdekelne, h mi volt a cél ezzel, vagy miért ebben a formában jelent meg. Csalódás, befejeződik, még mielőtt elkezdődött volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése