Tove Jansson: Sommerbuch

Mindenféle előzetes infó nélkül kezdtem bele ebbe a könyvbe, így csak utólag olvastam, h a szerző igen ismert gyermekkönyv író, akinek sok műve magyarul is megjelent. Jansson – akinek középső neve egyébként Marika:) –a svéd kisebbséghez tartozó finnországi író, aki svédül írt. 1945-ben írta és illusztrálta első Múmin-könyvét, ami világhírűvé tette. Később – bár főleg gyermekíróként ismerték – több felnőtteknek szóló regényt is írt. Könyveit 45 nyelvre fordították le, a Kalevala után a finn irodalomból a legszélesebb körben.

Mindennek ellenére engem nem nagyon érintett meg a könyv, meglehetősen egyhangúnak és unalmasnak találtam. Alapvetően inkább novellákról van szó, amiket az köt össze, h mindegyik egy nyáron játszódik a finn tengeröböl egy kis sziklaszigetén és a 7 éves Sophia és a nagymamája hétköznapjairól szól. Beszélgetnek, veszekednek, kérdéseket vetnek fel és kalandoznak, együtt átélik a világ apró-cseprő csodáit és szomorúságait. Nagymama és unoka, az ő kapcsolatuk, az ő élményeik állnak a középpontban, de ott van a középső generáció, az apa is, de mint általában ez a generáció, ő is elfoglalt, a háttérben marad és biztonságot ad. Bár a történet talán idillinek tűnik, de igazából nem az, a nagymama kissé melankolikus, sok mindent nem tud és nem akar, szóval nem egy idealizált szuper nagyiról van szó.