Ez a könyv megpróbál kicsit a mélyére nézni annak, mi zajlik az anyák fejében, mit gondolnak a várandós nők, legalábbis egy részük. Leírja mindazt, amit nem lehet kimondani, ami tabu. Sokszor meghökkentő, időnként naturalisztikus és helyenként alpári is, de mindig őszinte és kendőzetlen.
Sonia igazi szabad szellem volt, rocker csaj, csapos, festett, aztán jött Dick, a szerelem, házasság, majd a gyerekek. Mikor Tom és Mike 4 és 2 évesek, úgy érzik, végre újra önmaguk lehetnek, a kapcsolatuk újra férfi-nő kapcsolat kezd lenni, újra éled a szenvedély, terveik vannak, önmegvalósítást terveznek. Aztán jön a sokk, a nem várt és nem tervezett várandósság és a kérdés, hogy mi legyen.
...tudom azt is, hogy ha úgy döntök, hogy megtartom a babát, akkor örülnöm is kell a döntésemnek. Hogy rajtam múlik. Nem Isten akarata. Rajtam múlik. Annyi nő tette tönkre az életét, hogy nekem meglegyen a választási lehetőségem, és én senkit sem hibáztathatok. Nem játszhatom az áldozat szerepét.A pár megtartja a babát, de a kétségek ettől még nem oszlottak el, aztán egyszer csak, különösebb extra kiváltó ok nélkül Sonia elmegy, h megkeresse és kitombolja magát, h felkeresse azokat a helyeket és embereket, amik és akik egykor fontosak voltak az életében és hogy ezáltal rájöjjön, mi és ki a fontos számára most. Míg hónapokon át úton van, döntögeti a tabukat rendesen, ami azért időnként hajmeresztő, azzal együtt, h sok gondolatát, félelmét értettem a főhősnőnek, mégis volt néhány olyan dolog, amit durvának találtam. Nem egy cuki várandós könyv, nem is kismamáknak ajánlom, mert abban az állapotban talán inkább felzaklató lehet.
Három gyerek már túlerőt jelent. Át kell állni a zónás védekezésre az emberfogás helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése