A Templeton házaspár Angliából költözött a 4 gyerekével és a feleség húgával egy ausztrál kisvárosba és a kastélyszerű Templeton Hall-ba, amit úgy örököltek. A pénzhiány arra viszi rá őket, hogy hétvégenként megnyissák pazar házukat az érdeklődők előtt, beöltöznek 19. századi ruhákba és úgy mesélik a gyerekek is a ház történetét, időnként kicsit feltuningolva. Mindenki különcnek, furcsának tarja őket, például, mert a gyerekeket az anyjuk tanítja otthon és mert senkivel sincsenek kapcsolatba. A regény első. leghosszabb része a család ausztráliai életéről szól, a konfliktusokról, a problémákról, a gyerekek, Charlotte és Audrey tinédzser-, ill. Gracie és Spencer gyerekkoráról, valamint arról a barátságról, ami kialakul a család és a szomszédjuk, Nina és a fia Tom között. Aztán a család teljesen váratlanul elhagyta Ausztráliát, s bár az a terv, h néhány hónap múlva visszatérnek, erre nem kerül sor.
A második, rövidebb részben Templetonék Ninának írt leveleiből ismerjük meg a történéseket. A regény igazi főszereplője Gracie, Templetonék legkisebb lánya, aki az első részben még imádnivaló, mindenlében száz kanál, cserfes, csupaszív kislány, a másodikban már különleges, okos és érzékeny tinédzser, aki nem felejti el azt a különleges barátságot, ami anno a felnőtt Ninához fűzte. És nem felejti el Tomot sem, az időközben sikeres krikettjátékos Tomot, aki már gyerekkorában rabul ejtette a szívét. A harmadik részben, mikor a gyerekkori barátok, Gracie és Tom 19 és 21 évesen újra találkoznak, puzzleként áll össze a kép a fejükben, úgy érzik, megtalálták a másik felüket. Bár fiatalok, de a kapcsolatuk mégis komoly és mély, utazgatnak, mígnem egy baleset összetöri az életüket és úgy tűnik örökre elszakítja őket egymástól. Tomot fizikailag, Graciet lelkileg töri össze a tragédia, mindegyikük élete tönkre megy, az addigi vágyaik, terveik megsemmisülnek. Aztán idővel felmerül a kérdés, a sors vagy valami- esetleg valaki más szakította el őket egymástól?
Tetszett a több, mint 600 oldalas családregény. Tény, h egyre nehezebben kezdek bele ilyen hosszú könyvekbe, de az is, h egészen más élmény sokszor, belemerülni, akár több hétre is egy történetbe, mint csak néhány napra.
Szerintem a könyv sajnos nem egyenletesen érdekes, izgalmas, vannak benne részek, amik nagyon olvastatták magukat és voltak elég vontatottak. Viszont olyan szereplőket tudott kreálni az írónő, akik magukkal ragadtak, akiknek érdekelt a sorsuk alakulása és a regény 2. fele tele van meglepetésekkel, amikből még a végére is bőven tartogatott. Rengeteg nagyon érdekes kapcsolatot mutat be, legyen az szülő-gyerek vagy házastársak, testvérek kapcsolata, tele nehéz döntésekkel, hibákkal és következményeikkel. Ami kicsit meglepő volt, h bár bőven lett volna ok könnyekre olvasás közben, ezek most elmaradtak. Monica McInerney nem törekedett arra, h megrígassa az olvasóit, végül is ez is tetszett.
Eleinte úgy gondoltam a barátságos borító abszolút nincs összhangban a kissé komor és vészjósló címmel (A Templeton család titkai), de végül is mégis, mert nem egy sötét történetről van szó, ahol sorra esnek ki a csontvázak a szekrényekből. A könyv magyarul nem jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése