Jana Sonntag: Ich lieb dich, ich lieb dich nicht

A címből, a borítóból, mindenből lehet tudni ebben az esetben is, h mire lehet számítani, de most szükségem volt újra egy könnyed olvasmányra, meg is kaptam, sőt alapvetően talán még túl is teljesítette az elvárásaimat. A 30-as évei elején járó Carlának nincs szerencséje a szerelemben, mindig azokba a pasikba habarodik bele, akikbe nem kellene. Szerelmi bánatát sokszor legjobb barátja, Ingo vállán heveri ki, aki szintén nem épp a legszerencsésebb a szerelemben. A féfi nagynénje, aki amolyan „szerelem guru”, azzal áll elő, h írna a közreműködésükkel egy újabb könyvet és a legjobb barátokból szerelmeseket csinál.

Carla először nagyon szkeptikus, de végül mégis belemegy, főleg az ígért honorárium miatt. Időnként elég őrült feladatokat kell teljesíteniük, amik mindenképpen még közelebb hozzák őket egymáshoz, de a kérdés az, beleszeretnek-e egymásba. Carla egy idő után bedobja a törölközőt, ezáltal Ingoval való kapcsolata is meglazul és persze pont ekkor ébred rá, h szerelmes a legjobb barátjába. Ahogy az már lenni szokott, Ingo viszont épp máshol találja meg a boldogságot és bár van még némi szenvedés, a történet végkimenetele nem kérdéses. Bár alapvetően én nehezen tudom elképzelni ezt az „1000 éve ismerjük egymást, aztán egyszercsak becsap a villám” felállást, de érdekes ötletnek tartom a könyv témájaként. Szerintem egész jól sikerült a megvalósítás is – néhány bugyutaságot leszámítva - szóval összességében egy könnyed, kellemes olvasmány.

Jodi Picoult: 19 Minuten

Régen olvastam már a mindig nehéz témákat boncolgató Picoulttól, de most újra kedvet kaptam hozzá. 19 perc – a cím – ennyi kell hozzá, h a 17 éves Peter az amerikai kisvárosban, Sterlingben kioltson az iskolájában 10 életet, megsebesítsen 19 további embert és tönkre tegye a saját és családja életét is.

Ezek után több szempontból boncolgatja a szerző a miérteket, azt hogy jutott idáig a csendes, visszahúzódó Peter. Az időben ide-oda ugrálva kapunk betekintést a családjába, az iskolai mindennapjaiba, egykori barátságába Josie-val, de a védőügyvédje vagy a rendőrtiszt szemszöge is fel-felbukkan. Mindez segít jobban „megérteni” a megérthetetlent, bár az idősíkok válotozása egy idő után számomra zavaró volt, mert nem nagyon tudtam követni, mi mi után következett. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabb képet kapunk az iskola félelmetes hierarchiájáról „menőkről” és „lúzerekről” és a köztük tomboló harcról, de az is egyértelművé válik, h van még itt valami a felszín alatt és tényleg. A lezárás nem egy mindent megváltoztató vagy megmagyarázó csavar, de azért ütős. Ezúttal is megfigyeltem Picoultra jellemző vonásokat a regényben, most is nagy hangsúlyt fektet arra, h a dolgok nem feketék vagy fehérek, igyekszik Peter tettét több oldalról bemutatni, ezáltal az olvasó időnként azon kapja magát, h együtt érez a gyilkossal. Ennek ellenére nem lehet válasz 10 ember megölése a mobbingra. Most is helyenként kicsit elnyújtottnak, sőt unalmasnak találtam az események sok száz oldalon való boncolgatását és a hosszú bírósági leírásokat, még úgy is, h itt csak kb. a könyv negyedét teszi ez ki. Magyarul is 19 perc címmel jelent meg.

Andreas Izquierdo: Romeo und Romy

A színésznőként nem éppen sikeres Romyt nagymamája halála viszi vissza a kis faluba, ahol felnőtt. Eléggé sokkoló (az unokának és az olvasónak is), h mindenki váltig állítja, a nagymama nem egyszerűen csak elaludt, hanem „meg akarta kaparintani” a kis település temetőjében az utolsó 3 sírhely egyikét, amiért meg is orrolt rá - még így halálában is - a falu lakosságának idősebbik fele, ami ebben az esteben úgy 95%.

Kiderül, h a lányt a nagymamája nevelte fel, mert az édesanyja korán meghalt, orosz apja pedig lelépett, így „az egész falu” gyereke volt és az lesz újra visszatértével. Bár azért pár dolgot tisztáznia kell az öregekkel, akik mindent elkövetnek a fent maradó 2 sírhelyért. Aztán a hogyan továbbon agyalva nem csak saját magának, hanem az öngyilkosságra hajlamos időseknek is talál egy célt, azt veszi a fejébe, h nagyanyja pajtájából egy Erzsébet-kori színházat épít:O. Némi kezdeti értetlenkedés és ellenkezés után mindenki kiveszi a részét a munkából, ezzel elterelődik a figyelem a sírhelyekről, de az végképp kiveri a biztosítékot, amikor Romy kisüti, a falu öregeiből akarja a színészeket is verbuválni. Ügyének megnyeri Bent, aki inkább reklámokból, mint a színházból ismert és kezdeti fanyalgása után ő is összebarátkozik az idősekkel és szívvel-lélekkel igyekszik valamit kihozni az előadásból rendezőként, ami a fellépő szerteágazó bonyodalmak tekintetében cseppet sem könnyű vállalkozás. Nehezen haladtam ebben a könyvben, mert sokszor az volt az érzésem, h a szerző több ötetet gyúrt bele a regénybe, sokszor sok-sok oldalon át bonyolódunk bele olyan mellékszálakba, amiknek az eredetihez nem sok köze van. Ezen kívül ismét a szereplőkkel volt bajom, főleg a főszereplőnővel, akiben semmi báj, semmi humor, mégis mindenki az ő kívánságait lesi, ő meg önzőn ki is használja ezt.

Julie Caplin: Die kleine Bäckerei in Brooklyn

Ez immáron a 3. Julie Caplin regény, amit meghallgattam és mindig hozza ezt a kis utazós, felfedezős, romantikus hangulatot, ami időnként jól jön.

Az angol nemesi családból származó Sophie gasztró újságíró Londonban, elégedett az életével mindaddig, amíg ki nem derül, h a pasija – akivel úgy gondolta már az esküvő kapujában vannak – igazából már házas. Csapot-papot ott hagyva megy New Yorkba, elfogadva egy gasztró újság pár hónapos állásajánlatát. Persze, ahogy az az ilyen regényekben lenni szokott, kb. az első ember, akivel itt találkozik az elképesztően jó pasi Casanova, Todd, aki nem csak Sophie kollégája lesz, hanem Bella unokatestvére, akitől a nő a lakását béreli és akinek kis pékségében besegít. Todd az a fajta férfi, aki csak a kalandokat keresi és akit egy teljes hárem rajong körül, de ahogy Sophie egyre jobban megismeri, rájön, h ennél sokkal több. Végig kísérjük főszereplőnőnk new yorki beilleszkedését, kirándulásait, felfedezéseit pl. Conny Islanden és a Hamptonson, ismét nagyon jól állt ez a kis plusz az egyébként limonádé regénynek. Bár Sophie tudja, h nem szabadna beleszeretnie Toddba, de ez ugyebár nem így működik és bár eleinte küzd ez ellen, de aztán egyszerűen csak ki akarja élvezni a vele töltött időt. Végül persze némi kis kalamajka után, megkapja a happy endjét, szóval a szokásos. Magyarul Egy szelet torta Brooklynban címmel jelent meg.

Barbara Brühwiler: Boerewors und Chardonnay - Ein Jahr in Südafrika

Bár ez nem az általam igen kedvelt Ein Jahr in…. sorozatba tartozik, ahhoz mégis eléggé hasonló. Egy svájci család a férj munkája révén expatként költözik Johannesburgba, az ott eltöltött első évük története ez a könyv. Itt a fejezetek nem hónapoknak megfelelően követik egymást, de többé-kevésbé időrendben haladunk. A svájci középosztályból – nem túl meglepő módon – a család a dél-afrikai elitben találja magát, medencés, hatalmas házzal, alkalmazottal.

Rengeteg kultúr- és egyéb sokk éri őket eleinte ebben a soksznű és megosztott társadalomban, de igyekeznek meglátni a jót is és hát abból is akad bőven. Elképesztő mértékű a kriminalitás és az erőszak az országban, és az ő negyedükben is, gyorsan rájönnek, h elegáns lakóparkjukban, nem is igazán a golfpályát és a gyönyörű kertet kell megfizetni (és megbecsülni), hanem sokkal inkább a biztonságot. Persze a nehézségekért kárpótolják őket a szafarik, az időjárás és egyéb a pozíciójukkal együtt járó privilégiumok. Nagyon érdekes, olvasmányos könyv kerekedett végül belőle, amiben Dél-Afrika rentegeg sajátosságáról olvashatunk, a történelme és mindennapjai mellett.

Thomas Kowa: Mein Leben mit Anna von IKEA

Ehhez azért eléggé „hangulatban kellett lenni”, időnként jópofának találtam, de általában inkább iszonyú idegesítőnek. A 35 éves egyedülálló Matthias egy takarákpénztárban dolgozik és teljesen elhagyja a bátorsága, amikor egy olyan nővel kell beszélnie, aki tetszik neki. Ezzel magyarázza magának, h még mindig nem találta meg az igazit, háááát…azért vannak itt más furcsaságok is.

Az élete akkor válotozik meg, amikor mosogatógépet vesz az IKEÁ-ba és megismeri ott Annát, a svéd eladólányt, aki 2 hete él Németországban. Azonnal megtetszik neki és persze többet interpretál a beszélgetésükbe, mint ami valóban történik. Amikor a nő további kérdések esetén a cég honlapjára, IKEA Annához irányítja, a férfi boldog és haladéktalanul chatelni kezd, csak sajnos nem jön rá, h egy chatbottal és nem a lánnyal. Innentől kezdve végképp eszkalálódtak az események, a szerző teljesen elvesztette a realitásérzékét, ezzel elérve, h bár még jó néhány rész van belőle spotifyn is, biztosan ne akarjam a többit is meghallgatni. A sok hazugság, füllentés, blődség ellenére Matthias mégiscsak összejön a svéd Annával, a címek alapján a kapcslatukról szólnak a további részek.