Antonio Iturbe: Die Bibliothekarin von Auschwitz

Nagyon sok könyvet olvastam már a témában és ez is már régóta megvolt, de az utóbbi időben nehezen veszem rá magam valami ilyesmire. Néhány hete viszont Auschwitzban jártam, nem sokkal utána neki is kezdtem ennek.

Ilyen előzmények után nagyon is valóságosan láttam magam előtt a 14 éves Ditát, aki Prágából került a szüleivel Auschwitzba. Itt a 31-es, un. gyerekbarakkba kerül, ahol hamarosan a becsempészett, titkos, tiltott könyvek őrzője, a világ legkisebb könyvtárásnak könyvtárosa lesz. 8 papírkönyv és 6 „élő” könyv, vagyis 6 ember, akik 1-1 könyvet mesélnek el a gyerekeknek, hivatottak arra, h a pokolban a jövő nemzedéke számára megőrizzék egy jobb világ lehetőségét, az alternatívát. Kegyetlen és ezáltal nagyon is valóságos képet fest a táborról, ahol emberek tűnnek el, szülők halnak meg, ahol mindenki éhezik. Ennek ellenére viszont a fiatalok szerelmesek lesznek, barátságok köttetnek és munkál az élni akarás ösztöne. A végén 2-2 férfinak is sikerül megszöknie és amit különösen tragikusnak találtam: az egyik duó még Magyarországra is eljuttat egy irományt, a táborok valódi működéséről és céljáról, de hiába, mindez bár eléri a magyar zsidó tanácsot, de senki nem foglalkozik vele. Auschwitzban a legtöbb áldozat magyar zsidó volt. A regény igaz történet alapján íródott, a főszerelő, Dita is valós személy, akivel a szerző még találkozott is, de persze azért itt-ott a fantázia töltötte ki a hiányos részeket. Magyarul Az auschwitzi könyvtáros címmel jelent meg.