Mary Key Andrews: Hallo, Sommer

A címlap és a cím (Hello nyár) alapján egyértelműen valami könnyed nyári limonádéra számítottam, de egyáltalán nem azt kaptam. Az újságíró Conley alig-alig tartja a kapcsolatot a családjával, de amikor két szék között a pad alá esik és elveszíti a munkáját, mégis meglátogatja a nagymamáját és a nővérét egy floridai kisvárosban.

A családjáé a helyi újság, amit jelenleg a nővére vezet, de a menő újságíró Conleynak esze ágában sincs beszállni a kisstílű családi bizniszben. Amikor viszont egy idős, helyi politikus különös körülmények között életét veszti, mégis belemegy, h ír az esetről egy cikket a lapba. Bár eleinte balesetnek tűnik az eset, minél többet tud meg Conley a politikusról, annál gyanusabb az egész és hirtelen országos üggyé duzzad. Váratlanul pont ez az ügy nyitja meg az utat az újságírónő felé az újabb, jobbnál jobb szakmai ajánlatok felé. Nagyon elhúzza ezt a nyomozósdit és igazán nem értettm végig, h miért. Egy nem túl izgalmas ügyet helyez a középpontba, ill. talán izgalmas ez, de semmi esetre sem ilyen hosszan, ez volt alapvetően a bajom is vele, h nem tudott ilyen mélységben érdekelni. Aztán az utolsó felében váratlanul felbukkant még egy krimi szál, ami szinte teljesen függelten az előzőtől, ezt is minimum furcsának találtam. Végül aztán mindegyik ügyet sikerül felderíteni, Conley rájön, h a családjával akar maradni és a családi lapnál, ezen döntésében kamaszkori szerelme is fontos szerepet játszik, akivel néhány viszontagság után egymásra találnak. Ez a része érdekes volt és jól volt megírva, ahogy a karrieriste újságíróként megérkező Conleyból sok-sok történés után mégiscsak előbújik az érzékeny, csalásszerető nő, aki képes más dolgokat a munkája elé helyezni, amikor rájön, h azok fontosabbak. Igazából aranyosak a szereplők, a történet és annak vezetése sem rossz, de borzasztó hosszú, jóval rövidebb lehetne.