Ava Reed: Nur ein Wort mit sieben Buchstaben

A cím a németül 7 betűs család szóra utal (Familie). A cselekmény két szálon kezdődik. Először Mika jelenlegi helyzetébe nyerünk bepillantást. A tinédzser apja egykor rendőr volt, de mára teljesen lecsúszott alkoholista, agresszív, veri a családját, ami a fiú anyjára is súlyos hatással van. Mika úgy érzi, a helyzete teljesen reménytelen, joggal.

A tinilány Jo nevelőszülei egy meleg pár, náluk él 2 másik gyerekkel, a „testvéreivel”. Bár nincs sok mindenük, de mégis boldogok, családban élnek, biztonságban, amit ezek a fiatalok, akiknek már sok mindenen kellett keresztülmenniük, nagyra értékelnek. Ebbe a családba csöppen Mika, miután drogot találtak nála az iskolában és végképp kiderül, ez nem mehet így tovább. Megismerkedünk lassan a fiú életének mélységeivel, ahogy nagy vonalakban azzal is, milyen sorsuk volt újdonsült testvéreinek, mielőtt itt kötöttek ki. Persze a fiú beilleszkedése egyáltalán nem is könnyű, nem is lehet az, mindazok után, amin keresztülment. Bizalmatlan, félénk, nehezen vetkőzi le a rossz beidegződéseit, de ugyanakkor hálás is a jó szóért, az ételért, a gondoskodásért, még akkor is, ha ezt eleinte nem tudja kimutatni. Az első perctől kezdve világos, h a család két azonos korú fiatalja, Mika és Jo szimpatizálnak egymással, ők találják meg először a közös hangot és a történet végén úgy tűnik, talán boldogok is lehetnek egymással. Megkapó, elgondolkodtató történet. Mindig szörnyű gyerekek, fiatalok bántalmazásáról hallani, de nem foghatjuk be a fülünket, nem fordíthatjuk el a fejünket, fontos a tematizálása. Szerencsére nincs és nem is volt személyes tapasztalatom vagy érintettségem a témában, de attól tartok ez azért egy nagyon idealizált történet, a valóságot még durvábbnak és kegyetlenebbnek képzelem.