Anna egyetemista, irodalmat hallgat Lipcsében, utálja a karácsonyt, de az olyan nagyon nem derül ki, pontosan miért is. Nincs jó kapcsolatban az anyjával, akinek új férjét nem kedveli és ez kölcsönös. Szereti viszont féltestvérét, a 12 éves Jonathant. Olyannyira nem szereti a karácsonyt, h az utóbbi években nem is ünnepelte, hanem elutazott inkább valami meleg helyre, most viszont az öccse szeretné, ha meglátogatná őket Berlinben.
A vonaton viszont elalszik és Binzben, a Balti-tenger partján köt ki, 200 km-re Berlintől, ráadásul szakad a hó és már öreg este van. 1 viszontagságos nap után érkezik meg a német fővárosba, közben sok ember önzetlenül segít rajta, de sokszor éri balszerencse is, mintha minden összejátszana ellene. Hómunkásokkal utazik, majd egy egyetemista sráccal, de lerobban a kocsi, idős hölgyekhez csatlakozik egy autópálya pihenőben,majd egy kamionossal indul tovább, aztán az őt megállító rendőrökkel, majd végül egy hippi kisbusszal érkezik meg Berlinbe. Közben a Wham Last Chrsitmas c. száma különleges jelentést kap: a lány ki nem állhatja, ráadásul egy idő után be is bizonyosodik, mindig akkor vesznek újra negatív fordulatot az események, mikor a rádióban felcsendül ez a szám. Végül szent estére érkezik meg a családjához, addigra sok mindent átgondolt és átértékelt az anyjával és a nevelőapjával kapcsolatban és így egy igazán szép karácsonyt töltenek együtt, sok év után először.
A főszereplő lány nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, ez elég ritka, de ha így van, nem is igazán tud érdekelni a sorsa, olyan semmilyen maradt, nem éreztem, h hús-vér karakter lenne. Ezenkívül az események sorát is meglehetősen erőltetettnek éreztem, egy idő után a kettő kombinációja kimondottan idegesített, így mindenképpen azon voltam, h minél előbb kiolvassam a könyvet.
A cím is fura kissé (Csodálatos karácsonyi utazás), ez nem jutott volna eszembe róla, érdekes emberekkel, sorsokkal találkozik, szép történeteket hall, de az utazás maga ennek ellenére sem csodálatos, az út, amit ő jár be, és rádöbben saját magával, a családjával kapcsolatban bizonyos dolgokra, esetleg már inkább, de azt meg azért túlzásnak érzem így nevezni. Szóval ez nem tetszett, nagyon nem.
Mert olvasni jó, méghozzá nagyon jó:)! Ha az ember megtalálja a megfelelő könyveket, pláne;)!
2013. december 22., vasárnap
2013. december 21., szombat
Várólista 2014
Immáron 4. éve veszek részt Lobó várólista csökkentő akciójában, melynek célja, h végre 12 olyan könyvet olvassunk el, amiket csak halogatunk, de valamiért nem kerülnek sorra.
2014-ben én ezeknek veselkedek végre neki:
Carolina de Robertis: Die unsichtbaren Stimmen
Edith Templeton: Gordon
Guillermo Martinez: Luciana B. lassú halála
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Lori Lansens: A lányok
Michel Birbaek: Beziehungswaise
Mo Yan: Frösche
Nicole C. Vosseler: Der Himmel über Darjeeling
Per Olov Enquist: Der Besuch des Leibarztes
Rachel Joyce: Die unwahrscheinliche Pilgerreise des Harold Fry
Virginia Woolf: Orlando
Várólista 2011
Várólista 2012
Várólista 2013
2014-ben én ezeknek veselkedek végre neki:
Carolina de Robertis: Die unsichtbaren Stimmen
Edith Templeton: Gordon
Guillermo Martinez: Luciana B. lassú halála
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Lori Lansens: A lányok
Michel Birbaek: Beziehungswaise
Mo Yan: Frösche
Nicole C. Vosseler: Der Himmel über Darjeeling
Per Olov Enquist: Der Besuch des Leibarztes
Rachel Joyce: Die unwahrscheinliche Pilgerreise des Harold Fry
Virginia Woolf: Orlando
Várólista 2011
Várólista 2012
Várólista 2013
2013. december 18., szerda
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Idén ezzel a klasszikus karácsonyi történettel kezdtem az ünnepi hangulatba hozó olvasgatást. Már régóta tervben volt a könyv, az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is rajta van és most végre én is nekiveselkedtem.
Az öreg Scrooge karácsonyát mutatja be a történet, amikor is az élete pár óra alatt gyökeres fordulatot vesz. A morcos, zsugori, szívtelen öregúr ki nem állhatja a karácsonyt, fel nem foghatja, mit szeretnek benne az emberek. Szent este éjjelén azonban egy szellem látogatja meg, egykori üzlettársa szelleme, akitől megtudja, hamarosan további 3 kísértet fogja felkeresni. Először az elmúlt karácsonyesték szelleme jelentkezik, akivel feleleveníti egykori karácsonyait, gyermek és ifjúkorában, örömét leli ezekben az emlékekben, az egykori kedves, szeretett arcokban, de az emlékek rávilágítanak jellemének alakulására is. Majd az idei karácsony szelleme jelenik meg, ő már sokkal kevésbé szép képet fest az öregnek: bepillantunk unokaöccse és inasa ünnepébe, akik anyagi javak híján is szépen ünnepelnek, de nem rejtik véka alá a szívtelen Scroogeról véleményüket.
Végül a jövőbe pillant a jövő karácsony szellemének segítségével, ahol ismerősei valakinek a haláláról beszélnek kárörvendően, cinikusan, amit nem tud mire vélni az öreg. Majd rájön, ő az a mindenki által utált és megvetett személy, akiről hallott.
Az öreg Scrooge karácsonyát mutatja be a történet, amikor is az élete pár óra alatt gyökeres fordulatot vesz. A morcos, zsugori, szívtelen öregúr ki nem állhatja a karácsonyt, fel nem foghatja, mit szeretnek benne az emberek. Szent este éjjelén azonban egy szellem látogatja meg, egykori üzlettársa szelleme, akitől megtudja, hamarosan további 3 kísértet fogja felkeresni. Először az elmúlt karácsonyesték szelleme jelentkezik, akivel feleleveníti egykori karácsonyait, gyermek és ifjúkorában, örömét leli ezekben az emlékekben, az egykori kedves, szeretett arcokban, de az emlékek rávilágítanak jellemének alakulására is. Majd az idei karácsony szelleme jelenik meg, ő már sokkal kevésbé szép képet fest az öregnek: bepillantunk unokaöccse és inasa ünnepébe, akik anyagi javak híján is szépen ünnepelnek, de nem rejtik véka alá a szívtelen Scroogeról véleményüket.
Végül a jövőbe pillant a jövő karácsony szellemének segítségével, ahol ismerősei valakinek a haláláról beszélnek kárörvendően, cinikusan, amit nem tud mire vélni az öreg. Majd rájön, ő az a mindenki által utált és megvetett személy, akiről hallott.
Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.Végül pontosan ez történik a főszereplő öregúrral, ha számomra nem is minden ízében hihető, hanem sokkal inkább meseszerű- , idealisztikus módon. A történet egyébként is amolyan parabola, ami bár szerintem tele van mára már közhelyes dolgokkal és nem nehéz kitalálni a kimenetelét, mégis a szeretet ünnepének közeledtével fontos értékekre hívja fel a figyelmet. Dickens 1843-ban írta a kisregényt, aminek népszerűsége töretlen, mondanivalója ma is aktuális. Többször is megfilmesítették, sőt bábfilm és rajzfilm formában is feldolgozták, animációs változata 2009-ben került a mozikba. Örülök, h egy újabb nagy klasszikus került fel az olvasott könyveim listájára!
2013. december 14., szombat
Ka Hancock: Tanz auf Glas
A borító, a cím és a jó értékelések az Amazonon keltették fel a figyelmemet, így került a könyv aránylag gyorsan sorra.
Lucy anyja, nagyanyja, nagynénje, anyai ágon minden nőrokona mellrákban halt meg, ő és két nővére is félnek a kórtól, főleg úgy, h kettőjüket már megtámadta, de időben észrevették és legyőzték.
A nő férje, Mickey bipoláris depresszióban szenved, vannak remek pillanatai, míg szedi a gyógyszereit, úgy, ahogy kell, minden rendben, ha viszont egy impulzusnak engedve megváltoztatja az adagolást vagy elhagyja, komoly gondok lépnek fel és következik a pszichiátriai beutaló.
Mindkettőjük miatt döntöttek a nő 27. születésnapján úgy, h nem vállalnak gyereket, bármennyire is szeretik egymást és vágynak babára, a nő elköttette a petevezetékét. Ennek ellenére történetünk némi kis ráhangolódás után mégis azzal kezdődik, h Lucy babát vár. Ez a hír fenekestül forgatja fel az életét, Mickey akkor is épp a pszichiátrián van, de nehézségek dacára jelet lát abban, h a műtét ellenére, az elvi lehetetlenség ellenére teherbe esett, és bár a saját maguknak írt, az évek során kidolgozott és bővített „házassági szerződésükben” is egyértelműen benne van – nem lesz gyerekük, mégis úgy döntenek, örömmel fogadják a sors ajándékát. Mindkettőjükben érzelmek tömkelege kevereg, míg mi visszatekintve nem csak a megismerkedésük részleteit tudjuk meg, hanem Mickey első mélypontját, az esküvőjüket, az örömüket és a bánatukat az évek során. A gondtalan boldogságot ezúttal sem élvezheti sokáig a házaspár: az egyik vizsgálatnál kiderül, h a 20 hetes Lucy szervezetébe immáron tüdő áttéttel is visszatért a rák. Ez a hír, természetesen padlóra küldi őket, meg persze az olvasót is, az meg pláne, h az orvosok azonnali abortuszt javasolnak, h meg tudják kezdeni a rák agresszív kezelését.
Lucy már a műtőasztalon dönt úgy, h nem ölheti meg, nem áldozhatja fel a gyermekét, világra kell hoznia. Döntésével sem a férje, sem a családja, barátai nem tudnak igazából azonosulni, hisz ők félnek, h elveszítik Lucyt. Mickey egyre nehezebben birkózik meg a napokkal és a bipoláris zavarral, miközben Lucy állapota rohamosan romlik, de nem adja fel, szó szerint feláldozza magát a lányáért. Kínkeserves a nő szenvedéseit olvasni. Persze közben már mindenki fejében ott motoszkál a kérdés: mi lesz, ha megszületik a lányuk? Ki fog gondoskodni róla, milyen jövő vár rá és főleg kivel? Mickey nem hisz magában és abban, jó apja lehetne a lányának, h megérdemli őt, az ő anyja is hasonló gondokkal küzdött, nem akarja a lányát is ennek kitenni. Úgy érzi ketten meg tudták volna adni neki, amit kell, amit megérdemel, de erre ő egyedül nem képes, bár a felesége meg van győződve ennek ellenkezőjéről. Végül egy érdekes, de biztonságos konstelláció mellett döntenek, amire hamarosan szükség is lesz, hisz 34. hetesen megszületik a kislány és Lucy meghal. Mickey teljesen kétségbe esik, hisz a felesége halott, a bébi számára elérhetetlen, de aztán egy pillanat alatt beleszeret a kislányába és ő lesz, aki mégis életben tartja, értelemmel tölti meg a napjait és akiért érdemes tovább csinálni mindent, a hihetetlen fájdalom ellenére.
2011. június 7-től november 11-ig követjük a házaspár kálváriáját, kisebb visszaemlékezésekkel tarkítva, illetve a november 11-ei események után immáron dátum nélkül kapunk bepillantást abba, h megy tovább az élet akkor, amikor képtelenség,h folytatódjon. Minden fejezet elejét a férj, Mickey meséli dőlt betűvel, majd következik Lucy, az ő részei sokkal hosszabbak, mikor ő már nincs, végig dőlt betűs lesz a regény.
Hihetetlenül érzelmes és felkavaró történet, sokkoló, nagyon sokszor eredtek el a könnyeim, egy könyvre sem emlékszem, amin ennyit sírtam volna. Pont ez volt az, ami miatt vacilláltam, felkerüljön-e az abszolút kedvencek közé, mert nagyon összetett könyv, talán időnként azt is éreztem, túlságosan is, egy kicsit túl sok, túlságosan előhozza az emberből a mazochista vonásokat, mert bár az olvasó tudja, mi vár rá, mennyi szenvedés és tragédia, na meg a könnyek, mégis alig várja, h tovább olvassa. Egy idő után ez már csak és kizárólag otthon volt lehetséges, igen, a könnyek miatt;).
Egyébként, különösen az elején kicsit Jodi Picoult jutott eszembe, a téma miatt, de aztán gyorsan beszippantott az írónő egyéni stílusa és ezt gyorsan elfelejtettem. Kimondottan szépen és igényesen ír, de mégis szórakoztató marad és helyenként még jópofa is. A szereplőket olyanra formázta, h egyszerűen érdekel a sorsuk, a múltjuk, a jelenük és a jövőjük, fogva tart a történet.
A könyv az amerikai írónő első regénye, aki ápolónőként dolgozott a pszichiátrián és 4 felnőtt gyereke van.
A regény, aminek a címe magyarul kb. Tánc a jégen lehetne magyar fordításban sajnos nem jelent meg, remélem meg fog, nálam felkerült a kedvencek közé!
Lucy anyja, nagyanyja, nagynénje, anyai ágon minden nőrokona mellrákban halt meg, ő és két nővére is félnek a kórtól, főleg úgy, h kettőjüket már megtámadta, de időben észrevették és legyőzték.
A nő férje, Mickey bipoláris depresszióban szenved, vannak remek pillanatai, míg szedi a gyógyszereit, úgy, ahogy kell, minden rendben, ha viszont egy impulzusnak engedve megváltoztatja az adagolást vagy elhagyja, komoly gondok lépnek fel és következik a pszichiátriai beutaló.
…minden házasság egy tánc – van, amikor bonyolult, van amikor gyönyörű, legtöbbször kevéssé izgató. De Mickeyvel időnként üvegszilánkokon fognak táncolni. Ez fájdalmas lesz. És vagy elmenekül ezelől a fájdalom elől, vagy még erősebben kapaszkodnak egymásba és tovább táncolnak, míg ismét parkett van a lábuk alatt.
Mindkettőjük miatt döntöttek a nő 27. születésnapján úgy, h nem vállalnak gyereket, bármennyire is szeretik egymást és vágynak babára, a nő elköttette a petevezetékét. Ennek ellenére történetünk némi kis ráhangolódás után mégis azzal kezdődik, h Lucy babát vár. Ez a hír fenekestül forgatja fel az életét, Mickey akkor is épp a pszichiátrián van, de nehézségek dacára jelet lát abban, h a műtét ellenére, az elvi lehetetlenség ellenére teherbe esett, és bár a saját maguknak írt, az évek során kidolgozott és bővített „házassági szerződésükben” is egyértelműen benne van – nem lesz gyerekük, mégis úgy döntenek, örömmel fogadják a sors ajándékát. Mindkettőjükben érzelmek tömkelege kevereg, míg mi visszatekintve nem csak a megismerkedésük részleteit tudjuk meg, hanem Mickey első mélypontját, az esküvőjüket, az örömüket és a bánatukat az évek során. A gondtalan boldogságot ezúttal sem élvezheti sokáig a házaspár: az egyik vizsgálatnál kiderül, h a 20 hetes Lucy szervezetébe immáron tüdő áttéttel is visszatért a rák. Ez a hír, természetesen padlóra küldi őket, meg persze az olvasót is, az meg pláne, h az orvosok azonnali abortuszt javasolnak, h meg tudják kezdeni a rák agresszív kezelését.
Abortusz. Lucy elveteti a lányunkat. Utána kemoterápia. Sugárkezelés. Műtétek. Mindezek után újra egészséges lehet. ..Ez a túszejtés egy fajtája- ha követjük a szabályokat és pontosan azt tesszük, amit mondanak, fennáll az esély, egy kis esély, hogy Lucynak sikerül.
Lucy már a műtőasztalon dönt úgy, h nem ölheti meg, nem áldozhatja fel a gyermekét, világra kell hoznia. Döntésével sem a férje, sem a családja, barátai nem tudnak igazából azonosulni, hisz ők félnek, h elveszítik Lucyt. Mickey egyre nehezebben birkózik meg a napokkal és a bipoláris zavarral, miközben Lucy állapota rohamosan romlik, de nem adja fel, szó szerint feláldozza magát a lányáért. Kínkeserves a nő szenvedéseit olvasni. Persze közben már mindenki fejében ott motoszkál a kérdés: mi lesz, ha megszületik a lányuk? Ki fog gondoskodni róla, milyen jövő vár rá és főleg kivel? Mickey nem hisz magában és abban, jó apja lehetne a lányának, h megérdemli őt, az ő anyja is hasonló gondokkal küzdött, nem akarja a lányát is ennek kitenni. Úgy érzi ketten meg tudták volna adni neki, amit kell, amit megérdemel, de erre ő egyedül nem képes, bár a felesége meg van győződve ennek ellenkezőjéről. Végül egy érdekes, de biztonságos konstelláció mellett döntenek, amire hamarosan szükség is lesz, hisz 34. hetesen megszületik a kislány és Lucy meghal. Mickey teljesen kétségbe esik, hisz a felesége halott, a bébi számára elérhetetlen, de aztán egy pillanat alatt beleszeret a kislányába és ő lesz, aki mégis életben tartja, értelemmel tölti meg a napjait és akiért érdemes tovább csinálni mindent, a hihetetlen fájdalom ellenére.
2011. június 7-től november 11-ig követjük a házaspár kálváriáját, kisebb visszaemlékezésekkel tarkítva, illetve a november 11-ei események után immáron dátum nélkül kapunk bepillantást abba, h megy tovább az élet akkor, amikor képtelenség,h folytatódjon. Minden fejezet elejét a férj, Mickey meséli dőlt betűvel, majd következik Lucy, az ő részei sokkal hosszabbak, mikor ő már nincs, végig dőlt betűs lesz a regény.
Hihetetlenül érzelmes és felkavaró történet, sokkoló, nagyon sokszor eredtek el a könnyeim, egy könyvre sem emlékszem, amin ennyit sírtam volna. Pont ez volt az, ami miatt vacilláltam, felkerüljön-e az abszolút kedvencek közé, mert nagyon összetett könyv, talán időnként azt is éreztem, túlságosan is, egy kicsit túl sok, túlságosan előhozza az emberből a mazochista vonásokat, mert bár az olvasó tudja, mi vár rá, mennyi szenvedés és tragédia, na meg a könnyek, mégis alig várja, h tovább olvassa. Egy idő után ez már csak és kizárólag otthon volt lehetséges, igen, a könnyek miatt;).
Egyébként, különösen az elején kicsit Jodi Picoult jutott eszembe, a téma miatt, de aztán gyorsan beszippantott az írónő egyéni stílusa és ezt gyorsan elfelejtettem. Kimondottan szépen és igényesen ír, de mégis szórakoztató marad és helyenként még jópofa is. A szereplőket olyanra formázta, h egyszerűen érdekel a sorsuk, a múltjuk, a jelenük és a jövőjük, fogva tart a történet.
A könyv az amerikai írónő első regénye, aki ápolónőként dolgozott a pszichiátrián és 4 felnőtt gyereke van.
A regény, aminek a címe magyarul kb. Tánc a jégen lehetne magyar fordításban sajnos nem jelent meg, remélem meg fog, nálam felkerült a kedvencek közé!
2013. december 11., szerda
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
A film – amit egyébként nem láttam;) – keltette fel a figyelmemet a könyv iránt, amihez aztán a Book&walk jóvoltából jutottam hozzá e-könyvként, köszönet érte itt is:).
Már a regény kb. első harmadában is szinte minden a nagy Gatsby körül forog, aki a mesélő, Nick szomszédja. Bár ő személyesen még nem találkozott vele, mégis állandóan „bele botlik”, hisz mindenkinek van valami bennfentes információja, rémtörténete, biztos értesülése róla. Nick meg csak ámuldozik a rendszeresen rendezett pazar partikon, amire aztán őt is meghívják, így végre megismeri személyesen is a szomszédját. Gatsby vendégei úgy viselkednek, mintha vidámparkban lennének, általában nem is ismerik és az este folyamán nem is találkoznak a házigazdával, fényűző partijai luxusvillájában nagy népszerűségnek örvendenek. Ahogy mesélőnk jobban megismeri Gatsbyt kiderül, az azért vette a házat, h közel legyen ifjúkori szerelméhez, Daisyhez, aki nem mellesleg Nick távoli rokona, így közvetíthet is az immáron férjes asszon és anya valamint újsütetű barátja között.
A történettel együtt bontakozik ki előttünk a 20-as évek Amerikája, a korlátlan lehetőségek és kissé szabados erkölcsök hazája. Megismerünk egy embert, aki zavaros ügyeinek köszönhetően a csúcsra jutott, de valójában még mindig egy - valami szebbre, jobbra sóvárgó - kamasz rejtőzik a nagy Gatsby álarca mögött.
A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel és idén mutatták be a belőle készült filmet Leonardo DiCaprioval a főszerepben. Mivel a filmváltozat elég nagyszabású lett, meglepett, h a történet aránylag rövid és egyszerű, de mindenképpen tanulságos, szórakoztató, egy szóval olvasásra érdemes!
Már a regény kb. első harmadában is szinte minden a nagy Gatsby körül forog, aki a mesélő, Nick szomszédja. Bár ő személyesen még nem találkozott vele, mégis állandóan „bele botlik”, hisz mindenkinek van valami bennfentes információja, rémtörténete, biztos értesülése róla. Nick meg csak ámuldozik a rendszeresen rendezett pazar partikon, amire aztán őt is meghívják, így végre megismeri személyesen is a szomszédját. Gatsby vendégei úgy viselkednek, mintha vidámparkban lennének, általában nem is ismerik és az este folyamán nem is találkoznak a házigazdával, fényűző partijai luxusvillájában nagy népszerűségnek örvendenek. Ahogy mesélőnk jobban megismeri Gatsbyt kiderül, az azért vette a házat, h közel legyen ifjúkori szerelméhez, Daisyhez, aki nem mellesleg Nick távoli rokona, így közvetíthet is az immáron férjes asszon és anya valamint újsütetű barátja között.
csaknem öt éve várt rá! Bizonyosan voltak pillanatok már ezen az együtt töltött délutánon is, amikor Daisy nem ért fel álmaival – nem Daisy hibájából, hanem saját ábrándképének elsöprő ereje miatt. Álmai ragyogóbbak voltak, mint ahogy annak Daisy vagy bárki más megfelelhetett volna.Mivel Gatsby egész életét Daisy visszaszerzésére tette fel, most már nem tágít rögeszméje mellől, akkor sem, mikor ennek köszönhetően tragédiák sorozatát indítja el és a dominó effektus végül rá is visszaüt. Pár napja még hemzsegett a háza az előkelő vendégektől, temetésére senki sem tud elmenni – jellemző…
A történettel együtt bontakozik ki előttünk a 20-as évek Amerikája, a korlátlan lehetőségek és kissé szabados erkölcsök hazája. Megismerünk egy embert, aki zavaros ügyeinek köszönhetően a csúcsra jutott, de valójában még mindig egy - valami szebbre, jobbra sóvárgó - kamasz rejtőzik a nagy Gatsby álarca mögött.
A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel és idén mutatták be a belőle készült filmet Leonardo DiCaprioval a főszerepben. Mivel a filmváltozat elég nagyszabású lett, meglepett, h a történet aránylag rövid és egyszerű, de mindenképpen tanulságos, szórakoztató, egy szóval olvasásra érdemes!
2013. december 8., vasárnap
William Somerset Maugham: Sör és perec
Hát…ezt a könyvet eleinte elég nehezen tudtam követni, na nem a sok esemény miatt:S.
Először a mesélő, Ashenden, az író alteregója valami 50-es íróról regél, Alroy Kearről elég hosszan, aki elhívta a klubjába, találkoztak is, itt aztán kezdtem elveszíteni a fonalat. Aztán kap egy meghívást a nagy író, Edward Driffield özvegyétől, h látogassa meg, talán vannak levelei néhai férjétől, de nagyon nem akaródzik oda mennie.
Kiderül, aztán, h a két dolog összefügg: Alroy Kear írja Driffield életrajzát. Emberünk pedig úgy kerül képbe, h még 15 éves korából ismerte az írót és annak első feleségét, mindkettőjükről rossz véleménnyel volt lelkész nagybátyja, akiknél lakott és a falu. A mesélő visszaemlékezik saját gyermek- és ifjúkorára, ami megegyezik Maughaméval. Bár tiltották, találkozott a házaspárral –pont ezért – akik nagyon kedvesek voltak vele. Mikor felnőtt újra összefutott velük, egy idő után a nő szeretője lett, szerelmes lett belé, de lassan rá kellett jönnie, minden barátjukat kegyeiben részesít, majd megszökött egy másik férfival.
Később a nagy író elvett egy ápolónőt, aki felépítette körülötte a kultuszt, mikor meghalt, meg akarja íratni az életrajzát Alroy Kearrel, ami nem is olyan egyszerű, mert:
Az igazság és az özvegy által látni kívánt történet eléggé különböznek. Igazából a regény Ashenden visszaemlékezése, múltba révedezése, megspékelve a megírandó életrajz körüli érdekek ütközésével.
Állítólag a két író karakterei mögött Thomas Hardy és Hugh Walpole alig leplezett élettörténete húzódik meg. Ashenden alakja nemcsak itt tűnik fel, hanem egy kötetre való novellát is elmeséltet vele Maugham. Ez már a 3. próbálkozásom volt az íróval és bár végülis ez a műve összességében tetszett, valahogy nem sikerült még mindig igazán megszeretnem.
Érdekesnek tartom a címet, ugyanis se s sör, se a perec szó sem fordul elő benne, egyszer sem;). Az eredeti cím Cakes and Ale, vagyis süti és sör, szintén kissé talányos nekem. A könyv egyébként az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel.
Először a mesélő, Ashenden, az író alteregója valami 50-es íróról regél, Alroy Kearről elég hosszan, aki elhívta a klubjába, találkoztak is, itt aztán kezdtem elveszíteni a fonalat. Aztán kap egy meghívást a nagy író, Edward Driffield özvegyétől, h látogassa meg, talán vannak levelei néhai férjétől, de nagyon nem akaródzik oda mennie.
Kiderül, aztán, h a két dolog összefügg: Alroy Kear írja Driffield életrajzát. Emberünk pedig úgy kerül képbe, h még 15 éves korából ismerte az írót és annak első feleségét, mindkettőjükről rossz véleménnyel volt lelkész nagybátyja, akiknél lakott és a falu. A mesélő visszaemlékezik saját gyermek- és ifjúkorára, ami megegyezik Maughaméval. Bár tiltották, találkozott a házaspárral –pont ezért – akik nagyon kedvesek voltak vele. Mikor felnőtt újra összefutott velük, egy idő után a nő szeretője lett, szerelmes lett belé, de lassan rá kellett jönnie, minden barátjukat kegyeiben részesít, majd megszökött egy másik férfival.
Később a nagy író elvett egy ápolónőt, aki felépítette körülötte a kultuszt, mikor meghalt, meg akarja íratni az életrajzát Alroy Kearrel, ami nem is olyan egyszerű, mert:
Írónak és úrnak lenni egyszerre elég nehéz.
Az igazság és az özvegy által látni kívánt történet eléggé különböznek. Igazából a regény Ashenden visszaemlékezése, múltba révedezése, megspékelve a megírandó életrajz körüli érdekek ütközésével.
Állítólag a két író karakterei mögött Thomas Hardy és Hugh Walpole alig leplezett élettörténete húzódik meg. Ashenden alakja nemcsak itt tűnik fel, hanem egy kötetre való novellát is elmeséltet vele Maugham. Ez már a 3. próbálkozásom volt az íróval és bár végülis ez a műve összességében tetszett, valahogy nem sikerült még mindig igazán megszeretnem.
Érdekesnek tartom a címet, ugyanis se s sör, se a perec szó sem fordul elő benne, egyszer sem;). Az eredeti cím Cakes and Ale, vagyis süti és sör, szintén kissé talányos nekem. A könyv egyébként az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel.
2013. december 4., szerda
Kathleen Tessaro: Der Flirt
Véletlenül bukkantam erre a könyvre és a cím, meg a borító kíváncsivá tettek. Hughie a jó-, de már kissé lecsúszott családból való fiatal, jóképű színész viszonyt folytat a szexis, nála idősebb Letiziával. Mivel a fiúnak mindig pénzre van szüksége jelentkezik egy kétes hirdetésre, fel is veszik, h legyen a női ego professzionális masszőre;), bókoljon, erősítse a nők önbizalmát és önbecsülését, romantikus vágyakat elégítsen ki, de csak azokat. Közben a sármőr kollegáitól trükköket les el, megismeri az ő nem mindennapi történeteiket, időnként túlságosan beleéli magát a munkájába;), de a célja mindvégig Letizia. A nőt azonban váratlan kihívások elé állítja az élet és kénytelen átgondolni addig könnyelmű, dévaj életfelfogását.
Az első jó pár fejezetben a történet különböző szereplőivel ismerkedtünk meg, a sorsuk persze a későbbiekben összefonódott, de eleinte kimondottan nehezemre esett követni a sok szereplőt, nevet. Aztán a szálak időnként várhatóan, máskor meglepetésre sokszor összeérnek a félreértések, helyzetkomikumok közepette, de a humoros jelenetek időnként nagyon is komolyba csapnak át, remek keveréket alkotva.
Szerintem ez egy olyan történet, amiből szuper filmet lehetne csinálni egy rakat nagy sztárral, valahogy végig ez járt a fejemben;).
Bár a cím talán kicsit egyszerű, de passzol a tartalomhoz, a borítóhoz és a könyv igazi kellemes meglepetésnek bizonyult, pedig nem voltak túl nagyok az elvárásaim, de végül igazán tetszett!
Az első jó pár fejezetben a történet különböző szereplőivel ismerkedtünk meg, a sorsuk persze a későbbiekben összefonódott, de eleinte kimondottan nehezemre esett követni a sok szereplőt, nevet. Aztán a szálak időnként várhatóan, máskor meglepetésre sokszor összeérnek a félreértések, helyzetkomikumok közepette, de a humoros jelenetek időnként nagyon is komolyba csapnak át, remek keveréket alkotva.
Szerintem ez egy olyan történet, amiből szuper filmet lehetne csinálni egy rakat nagy sztárral, valahogy végig ez járt a fejemben;).
Bár a cím talán kicsit egyszerű, de passzol a tartalomhoz, a borítóhoz és a könyv igazi kellemes meglepetésnek bizonyult, pedig nem voltak túl nagyok az elvárásaim, de végül igazán tetszett!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)