Papp Diána: Szerdán habcsók

A 2. könyvét, a Bodza bisztrót olvastam először. Tetszett, így nem is volt kérdés, h ezt is el fogom olvasni, inkább csak a mikor.
A stílus ugyanolyan, mint ott: nem túl emelkedett, de mégis pont olyan, ami számomra szórakoztató és nem idegesítő. Ami viszont megint az agyamra ment: itt is állandóan fiúzza a pasikat, simán a 40 felettieket is:S.

Esztert épp elhagyta az angol férje, ezzel a problémával küzd, albérletbe költözik, majd hirtelen összefut a volt szerelmével. Bár azóta sem találkoztak, most spontán elkíséri a pasit 1 hétre Toszkánába és Provanceba, ahova az a munkája miatt utazik, közben persze újra egymásra találnak és tisztáznak néhány fontos – még a múltban nyitva maradt – kérdést.
A csaj egyébként PR-es egy tv-nél, de gasztroblogot is ír, a húga Hajni sütiboltot üzemeltet, ami nagyon trendi, igényes hely. Ám a lánynak tartozása van, ott hagy csapot-papot, adósságot, boltot, kutyát, nős szeretőt, ezzel tetézve Eszter problémáit. Neki kell a kezébe vennie a dolgokat, kicsit átlátszó: marhára unja a munkáját, szeret süti főzni, blogol is, kiderül, h persze mindenki az ő blogját bújja…elkezd sütiket gyártani a sütiboltba, h addig se pártoljanak el a vevők. Miután kirúgják a munkahelyéről, végképp ott a „jel”, h hagynia kell a PR-t és mivel Balázs, már úgyis nagyban szövögeti a terveket, h lehetne a két nővér és az ő munkáját összekapcsolni, máris kész a terv Hajni sütiboltjának felvirágoztatására. Eszter blogjának a címe Habcsók, ezt is fognak sütni a tervek szerint, egy héten egyszer, szerdán, innen a cím. Aztán sitty-sutty hirtelen megoldódik minden probléma és jön a happy end.
Ami ismét tetszett, h mai mindennapos problémák állnak a középpontban (válás, egzisztenciális kérdések, hitel stb.) és nem kizárólag a szerelmi szálra koncentrál, sőt ez kicsit sutára is sikeredett, de talán jobb is ez így, h nem egy rózsaszín álmot vetett papírra.
Az alapötlet persze nem valami világmegváltó újdonság, de aranyos, kicsit kidolgozatlannak, hirtelennek éreztem benne néhány dolgot, azért az érződik, h ez a szerző első könyve. Picit sokat akar, sok mindenbe belekap, de kevés szálat dolgoz ki úgy igazán, ezért kár. Ezzel együtt is egy szerethető történet, könnyed stílusban tálalva, jó kis receptekkel megbolondítva.
Ahogy a Bodza bisztrónál, itt is abszolút el tudnám képzelni a folytatást és el is olvasnám;).

Anke Greifeneder: Fremdflirten

Már jó ideje kacérkodtam a szerző könyveivel az amazonon, de végül nem vettem tőle semmit és milyen jól tettem:). Egyrészről, mert a pár hete az egyik barátnőmtől kapott könyvcsomagban volt ez a regény, másrészről elolvasva nem érzek olthatatlan vágyat a további könyveihez.

Stella pszihológus Berlinben, a pasija otthagyta, egy nála tizenévekkel fiatalabb csajért, aki egyébként teljesen úgy néz ki, mint ő, csak fiatalabb kiadásban, anno 8 évvel ezelőtt ő is a tanítványa volt a férfinak. A nő érzi, h valami nem kerek az életében, a munkájába is belefásult, így mindent ott hagy, h egy barátnőjének segítsen, aki a 3. gyerekét várja. Kiderül, h Londonba költöznek a férje munkája miatt és Stella is velük, ezzel egy álma válik valóra, hisz néhány feledhetetlen szemesztert tanult Angliában.
Rögtön az első séta alkalmával babysitterként, belebotlik az jóképű Edwardba, akiről aztán kiderül, h lord és vőlegény, persze a menyasszonyt minden elképzelhető rossz tulajdonsággal felaggatja, csak úgy, mint a 3 német nőt, akik családostul szintén ott élnek. Ami még elég nevetséges, h az angol lord beszél persze németül – mert hát ilyenek ezek az angolok, haha;) - ráadásul olyan szavakat használ, h ihaj!
A történet sajnos nagyon együgyű és bugyuta, különösen az elején, a szereplők fájdalmasan fekete-fehérek így eléggé szenvedtem, mert bár könnyed, meg minden, de valahogy nem kerültünk egy hullámhosszra.
Ami még nagyon vicces volt, h Stella hirtelen nyit egy boltot, ahol német specialitásokat árulnak, ahogy azokról áradoznak, hát röhejes! Meg az is, h ez teljesen hirtelen jön, igaz nem is csinál semmit, nem tudom mitől övé a bolt, kb. mert ő választotta ki a tapétát;). A végén van benne intrika bőven, de csak igazi népmesei „fordulatokkal” szóval semmi meglepő, a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését, minden fronton. Leginkább az eredetiséget hiányoltam, mind a szereplőkből, mind a történetből.

Martin Suter: Der Koch

Maravan Sri Lankáról származik, egy elegáns svájci étteremben dolgozik konyhai kisegítőként, holott nagyon jól főz, még otthon tanulta. 5 évesen már egész menüket tudott főzni, 6 évesen, még mielőtt iskolába ment, megtanult írni és olvasni, mert már nem tudta az összes receptet észben tartani. Teljesen elszigetelten éli az életét, sem a svájciakkal, sem a nagy számban a városban élő tamilokkal nincs kapcsolatban, de őrzi és követi népe hagyományait, vallását. Nagyon érdekesnek találtam a történet ezen szeletét, a felvillantott részleteket, apróságokat a az életről Sri lankán, a szokásokat, elvárásokat. Le is döbbentem sok mindenen, pl. h bár eltörölték a kasztokat, de akkor is a megfelelő - már eltörölt - kasztban kell lenned, akár házasodni támad kedved, akár dolgozni, eszerint élnek Svájcban is.

Egy csapásra megváltozik aztán Maravan élete, mikor meghívja az étterembe dolgozó Andreát curryre, ezzel el is csábítja a lányt, ami már csak azért is pikáns, mert a csaj egyébként leszbikus;). Innen jön az ötlet, h az ételek csáberejét ki lehetne használni, így megalapítják a LOVE FOOD-ot.
Kezdetben Maravan és Andrea „szerelmi”-, majd üzleti történetét olvassuk, közben fel-felbukkan egy-egy fejezet aktuális gazdaságról, politikáról, a sri lankai polgárháborús helyzetről, amik engem elég kevéssé kötöttek le, így mikor a hangsúly ezek irányába tolódott és az események a főszereplők életébe is befurakodtak, nem mindig tudtam teljesen követni őket. Sajnos Suter túl sok témát akar összeszőni, világválságot, svájci pénzügyi világot, sri lankai polgárháborút, személyes történeteket, szerelmeket és valahogy a sok bába közt elvész a gyerek… Ráadásul a végéről még hiányzik is valami, számomra kicsit kurtán, furcsán ért véget. Egyébként remekül megírt és többnyire érdekes, de szerintem ez esetben a kevesebb több lehetett volna.
Magyarul A szakács címmel jelent meg, nekem a Várólistámon volt a könyv.

Tormay Cécile: A régi ház

A német felmenőkkel is rendelkező írónő második könyveként jelent meg 1914-ben a biedermeier kori pesti családregény. Sok nyelvre lefordították, megjelent németül, angolul, franciául, svédül, dánul, finnül, hollandul, olaszul és észtül is. Meglepődve olvastam, h Tormay Cécilet halála évében akarták Nobel-díjra jelölni – más források szerint kétszer jelölték is. 1945 után több művét betiltották, ahogy ez a Horthy-korszak szinte minden népszerű polgári írójával történt és csak az utóbbi években fedezték fel újra.

A regényben az Ulwing család három generációjának sorsát követhetjük nyomon. A nagyapa, Ulwing Kristóf kivételes üzleti érzékével, szorgalmával felépített egy birodalmat és hatalmas vagyont szerzett. Fia sorsát megpecsételi, h nem vehette el a szerelmét, felesége korán meghal, ő pedig szenvtelenül éli az életét. Az unoka Kristóf elkényeztetett gyerek, teljesen lezüllik, adósságokba keveredik, elherdálja a családi vagyont, majd az öngyilkosságba menekül. A család férfi tagjainak története tele van meg nem élt, be nem teljesedett szerelmekkel. A történet mesélője a másik unoka, Ulwing Anna, az egyetlen kivétel – igaz nem is férfi;) - aki a sarkára áll, mikor érdekházasságba akarják belekényszeríteni és kiáll a szerelméért. Ez azonban nem jelent automatikus boldogságot, ahogy az életben, úgy ezúttal a regényben sem.
Időnként a Buddenbrook házra emlékeztetett a történet, a tündöklés és bukás miatt valószínűleg, ill. van valami vészjósló hangulatú az egészben, ahogy ott is. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla előzőleg, ezért is keltette fel az érdeklődésemet, nekem nem tetszett annyira, furcsán régies volt a nyelvezete, amivel általában nem szokott problémám lenni, most viszont nem tetszett, ahogy a történet sem lopta be magát a szívembe.
A könyvért köszönet a book&walk-nak!

Morgan Matson: Amy on the Summer Road

A könyv nagyon jó értékeléseket kapott az Amazonon és mivel nekem is felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul igazi nyári kalandot ígért, belekezdtem.

Amy szülei docensek voltak egy egyetemen, míg az apa egy balesetben meg nem halt. Az anya elköltözik, egy másik városban vállal állást, a lány ikertestvére, Charlie elvonóra kerül a drogproblémái miatt, Amy pedig a tanév végéig egyedül marad a házban, amit el akarnak adni. A nyár és a szünet beköszöntével az anyjához indul, de mivel nem vezet, az anyja szerez neki valakit, aki elviszi őt és a kocsit. A 17 éves lány 4 napig utazik terv szerint a 19 éves, őrületesen helyes Rogerrel, akivel gyerekként együtt játszottak, de nem nagyon emlékeznek egymásra. Az anya összeállítja nekik az útvonalat, lefoglalja a szállásokat, de ez így elég unalmas, így inkább mennek a saját fejük után. Először a Yosemite nemzeti parkba, ahol a lány gyakran járt az apjával és az ikertesójával, majd tovább keresztül-kasul Amerikán. Persze közben akarva-akaratlanul kiderülnek róluk dolgok, megismerik egymást, egymás szokásait, barchobáznak, titkokat osztanak meg egymással, kalandokba keverednek. Találkoznak Hadleyvel, Roger ex barátnőjével, aki miatt alapos kitérőt iktatnak be, h a srác még egyszer megpróbálkozzon nála, majd meglátogatják Charliet az elvonón, elmennek Gracelandbe, Elvis házához, ahova Amy az apjával akart menni. Dokumentálják is a kalandokat, képek, számlák, feljegyzések színesítik (ha a Paperwhite nem lenne fekete-fehér) a könyvet is. Közben szépen lassan kiderül, mi is történt azon a végzetes reggelen, mikor Amy édesapja meghalt és milyen szerepet tulajdonít magának mindebben a lány.
Mint általában az ilyen utazós történetek esetében itt sem az úti cél és annak elérése az igazán fontos, hanem inkább a megtett út. Ezalatt jelen esetben nagyon sok minden történik velük, Amy sok mindent megért, elfogadja jobban a családját, legyőzi a démonait pl. mer újra beülni a kormány mögé. Az út során meggyógyul, új emberekkel, élményekkel találkozik és Rogerrel, emberekkel, akik klassznak találják, új önbizalmat adnak neki.
A két fiatal persze egymásra talál a végén, de az eléggé egyértelmű szerelmi szál ellenére, sokkal többről szól a könyvben. Hihetően ír a veszteségről és a gyászról, remekül egyesíti a kalandot és a romantikát, miközben abszolút érdekes az amerikai táj bemutatása is.
Az írónő maga is nagy rajongója a road-tripeknek, eddig 3-szor utazta be az Egyesült Államokat.

Cora Carmack: Szakítópróba

Megint fanyalognom kell, sajnos. Pedig jól indult.

A 22 éves színésznövendék Bliss nagy problémája, h még mindig szűz. Elhatározza, h ennek az állapotnak sürgősen véget vet, persze a sors rögtön az útjába is sodor egy nem akármilyen férfi példányt, mégsem sikerül átesni a tűzkeresztségen, egyszerűen fél, így a döntő pillanatban a távozás hímes mezejére lép. Mindez még elmenne, ha a pofára ejtett pasiról nem derülne ki másnap, h ő az új tanára az egyetemen… Innentől kezdve persze vadul pattognak a szikrák a szereplők között. Nekem viszont nagyon az volt az érzésem, h a lendületes kezdés után a könyv 2. felében nagyon behúzta a vészféket a szerző, úgy éreztem egy helyben toporgunk. Bliss küzd a félelmeivel, de a történet egy tapodtat sem halad előre, kicsit unalmas lett számomra.

A végén teljes az idill persze, de az elejéhez képest nekem csalódás lett a könyv, mert annyira jófej módon és lazán indult és nagyon csöpögősen fejeződött be:S. Először határozottan az volt az érzésem, h nagyon rég olvastam magyarul olyan könyvet, amin ennyit nevettem és mosolyogtam volna, de aztán ellaposodott mind a sztori, mind az elbeszélés mód. 

Ami még zavart – bár apróság, így nem kellett volna – h Garrick, (a tanár) csak 1-2 évvel idősebb Blissnél, szerintem sokkal hihetőbb lett volna a dolog, ha 5-6 évvel idősebb, így időnként fura volt pl. a Mr. Taylorozás, meg hogy mitől van tapasztalata stb, ez bosszantott.

Nagyon gyorsan elkészült a magyar fordítás (kivételesen megelőztük a németeket is), hisz csak 2012 december elején jelent meg a könyv eredetiben. Azóta már egy újabb regénye is megjelent Cora Cormacknak – legalábbis angolul – június 4-én. A Faking it!-ben a Szakítópróbában megismert Cade körül bonyolódik a történet, legalábbis az angol fülszöveg szerint.

David Nicholls: Keine weiteren Fragen

Miután olvastam a szerzőtől az Egy nap-ot mindjárt meg is vettem ezt a könyvét is. Nagyon más, mint Nicholls nagy sikerű másik regénye - ami nálam is felkerült a kedvencek közé - és bár ez már a fülszöveg elolvasása után kiderült , mégis megvettem. Valószínűleg pont, mert tudtam, nem azt fogom kapni, mint az Egy nap-nál, nem akaródzott elolvasni. Felkerült viszont az idei várólistámra, így rászántam magam végre.

A főszereplő Brian egyetemre kerül, addig az anyjával élt, az apja meghalt. Kicsit uncsin indul a sztori, meglehetősen részletesen vezet be a fiú első egyetemi napjaiba. Minden vágya, h bekerüljön abba a csapatba, akik az egyetemet képviselik majd a sulik közötti vetélkedőben. Itt ismerkedik meg a csodaszép, színésznőnek készülő Aliceszel, akibe rögtön belezúg. A történet aztán eköré a két téma köré szerveződik: egyrészről a vetélkedőre készülnek, másrészről pedig a kissé tesze-tosza Brian hol jópofán, hol lúzerként, hol szerencsétlenül ostromolja szíve hölgyét. Közben persze felbukkannak, barátok, szülők színesítve a történetet.
Alapvetően a több, mint 400 oldal Brian csetléseinek-botlásainak krónikája, időnként gátlástalanul kiröhögtem, máskor viszont már szántam szerencsétlent, olyan tipikus anti-hős, aki időnként csak egy hajszállal jobb Adrien Mole-nál;). A téma végülis a felnőtté válás: megállni a helyünket egyedül, rájönni, mi az az igaz barátság, szerelmesnek lenni, elfogadni, h az anyukánk rajtunk kívül mást is szerethet, másra is vágyhat…
A vége nem happy end a szó hagyományos értelmében, de valahogy mégis, mert az embernek az életben sokszor el kell fogadnia, h nem mindig a legszebb a legjobb is egyben, h nem mindig a siker az, ami jót tesz, ami az ő útja.
Minden fejezet egy kvíz kérdéssel kezdődik és a válasszal, a cím is a vetélkedőkre utal – Nincs több kérdés.

Ez volt az író első könyve, 2003-ban jelent meg, film is készült belőle. Magyarul A nagy kvízválasztó címmel olvasható.

Anna Gavalda: Ich habe sie geliebt

Chloét 7 év után 2 gyerekkel hagyta ott a férje egy másik nőért. A lányaival és az apósával a család vidéki házába mentek ezután. Após és meny között eddig olyan semmilyen volt a viszony, most viszont beszélgetnek, a férfi próbál segíteni, „bókol” a menyének, újra életet akar önteni belé. A beszélgetéseikből, elejtett megjegyzésekből rajzolódik ki a történet.

Egész mást kaptam, mint amit a fülszöveg és a kezdés után vártam, sokkal inkább Chloé és a férje Adrian történetére számítottam, ehelyett Pierre, az após lett a főszereplő, az ő monológja a regény ill. após és meny párbeszéde. Ő mesél a házasságáról, de főleg a viszonyáról Mathildével, megnyílik a fiatal nőnek, ledobja a mogorva öregúr álarcát, sebezhető lesz és érzelmes. Bár megint meg kellett állapítanom, h remekül ír, ennek ellenére mégis kis csalódást jelentett a történet.
Ez volt az írónő első könyve, a Kis kiruccanáshoz hasonlóan ez is egy kisregény és bár mindkettő tetszett és mindkettőben van valami eredetiség, egyik sem tetszett annyira, mint az Együtt lehetnénk. Magyarul Szerettem őt címmel jelent meg.