1920-ban ismerkedik meg Chicagoban a 28 éves, csendes Hadley, a nála fiatalabb, jóképű, tüzes fiúval, aki író akar lenni. Rövid ismeretség után összeházasodnak és máris Párizsban találják magukat, ahol Ernest tudósítóként dolgozik. Persze ez csak a kenyérkereset, közben fáradhatatlanul ír és megismerkedik a kor híres művészeivel, Gertrude Steinnel, Ezra Pounddal, Scott és Zelda Fitzgeralddal. A művészek szabados világa azonban nem az ő világuk, annak ellenére sem, h ők is kiveszik a részüket a partykból, utazásokból, italozásból, mulatozásokból. Sokat utaznak Spanyolországba, bikaviadalokra is, ami a szárnyait bontogató író egyik szenvedélye, később írt is egy remek könyvet a témáról (Halál délután), nekem nagyon tetszett.
Hadley teljesen ki van szolgáltatva a férjének, tőle függ, ráadásul 8-9 évvel idősebb is nála. Szívszorító olvasni helyenként, mennyire nincsen saját élete, ambíció, tervei.
Újra és újra megesküdtem, hogy soha nem fogok a munkája útjába állni, főként a kapcsolatunk kezdetén, amikor a karrierjét a sajátoménak tekintettem, és úgy hittem, az én szerepem, mi több, sorsom az, hogy segítsek neki az érvényesülésben. De egyre inkább megértettem, hogy fogalmam sem volt arról, mit jelentenek ezek az ígéretek.
Fiúk megszületése után egyre inkább féltékenységgel és önbizalomhiánnyal kell küzdenie a feleségnek, hisz Párizs tele van csábítással, aminek Hemingway, csak eleinte tud ellenállni. Mikor feltűnik Pauline a színen, a sikkes Vogue szerkesztő, mindkettőjükkel jó barátságba kerül, majd beleszeret Ernestbe. Egy darabig szinte hármasban élnek, a szerető mindenhova velük megy, mindenki számára nyílt titok mi folyik, majd Hadley megelégeli ezt. Még mindig szereti a férjét és örökre szeretni is fogja, de…Közben Hemingway lett az író megtestesülése a Szajna bal partjáról, pont az a fajta művész vált belőle, akitől a kezdetekben irtózott.
Végül Hemingwaynek még további 3 felesége lett, mígnem főbe lötte magát, Hadley viszont boldog házasságban élte le hátralévő életét.
A cím arra utal, h ő volt az íróval korai, párizsi éveiben. A regény nem csak egy szerelmi történetről ír, hanem kicsit beleláthatunk egy korszakos nagy író „keletkezésébe”, a kétségeibe, a kemény munkába, ahogy kapcsolatokat sző, ahogy rászorul eleinte mások véleményére, ahogy csakis egyedül tud dolgozni, ezenkívül egy letűnt korba is bepillantást kapunk, a dekadens, nagy művészektől hemzsegő csodás 20-as évek Párizsába.
A pár életének fontos mozzanatait a megismerkedéstől a szakításig, a feleség szemszögéből írja le a könyv, a férj Hemingway, csak néhány rövid, dőlt betűvel szedett fejezet erejéig „jut szóhoz”.
Igazából, bár tetszett a könyv, de sokszor elég vontatottnak éreztem, összességében viszont érdekes olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése