Ralf Schulte: Der zugeteilte Rentner

A tartalmát félig elolvasva, nagyon megfogott a történet: Egyszer csak felbukkan a nyugdíjas Maximilian az orvostanhallgató Claranál, h ő a neki kiosztott nyugdíjas, akiről az állam legújabb döntése értelmében gondoskodnia kell. A lány persze köpni, nyelni nem tud, a hivatalba siet, ahol nem nagyon tudnak mit kezdeni a problémával, így az idős úr beköltözik. Majd mindenhol szétpakol, mindent széthagy, összeken, tönkre tesz, hangosan hallgatja a tv-t, inzultálja a szomszédokat, a tacskója nélkül egy lépést sem tesz, ráadásul, mivel konkurenst lát a lány barátjában még össze is ugrasztja őket, h a srác ne jelentsen veszélyt a szállására. A lány több, mint 40 pontos listát állít össze neki, mi az, amit nem tehet, csak sajnos ezután úgy áll a helyzet, h Maximilian minden egyes életjelével vét valamelyik ellen, nem nehéz észrevenni, h akárhogy is igyekszik, jelenléte nem kívánatos az egyszemélyes háztartásban.

Közben az olvasó számára kiderül, h szó sincs állami intézkedésről, az öreg úr egy nyugdíjas otthonból szökött meg és mivel nem volt hova mennie, kiszemelte a lányt. Clara minderre úgy jön rá, h egy körözési cetlit talál, bemegy a hivatalba, h jelentse, tudja hol van ez a személy. Ki is jönnek „begyűjteni”, de még sincs szíve átadni az öreg urat nekik. Maximilian aztán végül mégis bevonul, a tacskóját hagyja csak a lánynál, gyógyszerekkel tömik, mikor Clara meglátogatja - mert számára is megmagyarázhatatlan módon hiányzik neki - megdöbben, mennyire elhagyta az életkedve, ereje, megszökteti, spontán, akciófilmekbe illő jelenetek közepette. Aztán a vége happy end, talán egy kicsit abszurd módon is happy.
Többet vártam a regénytől, kikarikírozza az idős-fiatal ellentétet, amit persze időnként nem is kell karikírozni. Felvet problémákat, de igazából nem nagyon tárgyalja, vagy oldja meg őket, a probléma felvetésnél nem jut tovább, kár érte. Persze legalább elgondolkodtatja az embert: én hogy reagálnék, h becsöngetne, a nekem „kiosztott” nyugdíjas, h gondoskodjak róla? Az ország és a nyugdíjbiztosítás helyzetet elnézve, nem is annyira utópisztikus felvetés…Másrészről nem is kell ilyen messzire menni, hisz sokszor a saját, idős szülőkről való gondoskodás sem egyszerű kérdés. A téma mindenképp megér egy kis elgondolkodást, hisz napjainkban az idősek és fiatalok között szerintem általában egyre nagyobb az űr, a felgyorsult életnek, a modern technika gyors fejlődésének, a közfelfogás változásának köszönhetően. Így aztán úgy voltam vele, h végre egy könyv, ami nem ugyanazzal foglalkozik, amivel 500 másik, ez igaz is, de mégsem tudta igazán teljesíteni az elvárásaimat.