Yann Martel: Pi élete

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, amit még nem írtak meg róla, valószínűleg nem is fog sikerülni. Régóta a képzeletbeli várólistámon volt, majd idén az igazira is felkerült.

Először is megismerkedünk hősünkkel, Pi Patellel, aki egy indiai kisvárosban él a családjával. Van egy állatkertjük, aminek apja az igazgatója, ezen kívül a fiú különös ismertetője, h egyszerre gyakorló hindu, keresztény és muszlim.

Mit keres a fia a hindu templomban? – kérdezte a katolikus pap. - Látták a fiát a katolikus templomban, amint keresztet vetett – mondta az imám. - A fia muszlim lett – mondta a pandit.

Mikor a kilátástalan indiai helyzet miatt a család úgy dönt, Kanadában szeretnék folytatni életüket, eladják az állatok nagy részét, majd a többivel 1977. június 27-én útnak indulnak a Cimcum japán hajó fedélzetén. Útközben a hajó elsüllyed és Pi-n kívül egy ember sem éli túl a katasztrófát. Már eleve a hajótörés nem kevés izgalmat ígér, az pedig, h a fiúnak egy tigrissel, egy zebrával, egy orángutánnal és egy hiénával kell megosztania a mentőcsónakot az óceán közepén, pláne. Kezdetét is veszi a sakkjátszma a tápláléklánc különböző szereplői között, minek következtében nem sokára már csak két túlélő marad: Pi és Richard Parker, a bengáli tigris. Elképesztő kalandok, gondolatok, félelmek, kétségek, dilemmák, álmok elevenednek meg a könyv lapjain. Harc a falkavezér szerepéért, játszma a túlélésért, együtt vagy egymás ellen harcolva a tigrissel?

Egy részem nem akarta, hogy Richard Parker egyáltalán elpusztuljon, mert ha elpusztul, akkor magamra maradok a kétségbeeséssel, s az félelmetesebb ellenség egy tigrisnél is. Ha volt még bennem élni akarás, azt Richard Parkernak köszönhettem.

227 napot, több mint 7 hónapot élt túl a fiú ebben az elképesztő helyzetben, ekkor Mexikó partjainál kötöttek ki Richard Parkerrel. Mikor a kórházban fekvő Pi-t meglátogatják a japán hajózási társaság munkatársai, elmeséli nekik a történetét, nem hisznek neki. Ekkor elmeséli mindezt másként, állatok helyett emberekkel…Melyik történet a hihetetlenebb, szörnyűbb és főleg melyik igaz?

Egy nagyon izgalmas és magvas gondolatokkal teli könyv, ami nagyon jól egyensúlyoz a borotvaélen: soha nem túl sok, hanem pont elég. Bár foglalkozik a vallásossággal, mégsem lesz szájbarágós, nem akar „téríteni”. Humoros, de nem viszi el ebbe az irányba, inkább csak oldja a megfelelő pillanatban a feszültséget. Sok benne a szörnyűség és a hátborzongató leírás, mégsem ez ugrik be a regényről elsőre.
Bár nagyon tetszett, be kell vallanom, időnként elég nehéz volt elképzelnem ezt a csónakot, amiben ennyi minden történt, amiben ennyi minden maradhatott észrevétlen. Voltak a történetnek olyan részei is, főleg az eleje, ami nem nagyon tetszett, de aztán magával ragadott – volna, ha lett volna időm – ez az elképesztő történet.
Ez Yann Martel második regénye, 2001-ben jelent meg, 2002-ben elnyerte a Booker-díjat. A szerző a regény megírása előtt hosszabb időt töltött Indiában, mecseteket, templomokat és állatkerteket látogatott, majd Kanadában vallási, etológiai kutatásokat végzett, katasztrófa- és hajótörésekről szóló történeteket olvasott. A kutatásai után két éven keresztül írta a regényt, ami az1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz  listára is felkerült. 
2012-ben Ang Lee forgatott a történetből 3D-ben filmet.