Katie Kacvinsky: Dylan & Gray

Dylan a lány, Gray a fiú, ez nem annyira egyértelmű, ezért tisztázzuk előre;). 17-18 évesek, a nyári szünetben találkoznak, a csaj megy oda a sráchoz, akinek egyáltalán nem tetszik, de mivel levakarhatatlan együtt lógnak egy kicsit, majd másnap újra felbukkan a fura energiabomba Dylan. Lassan megakad rajta Gray szeme, és mikor visszagondol azokra a lányokra, akik eddig tetszettek neki, nem is érti magát. Dylan normális, hús-vér lány, nem modell alkat, nem igéző szépség, de állandóan pörög az agya, be nem áll a szája és van valami olyan sármja, ami miatt nem lehet ellenállni neki. Mikor a lány eltűnik pár napra, Gray sok mindenre rádöbben:hiányzik neki a bohókás, csupa élet Dylan, a hiánya adja egyértelműen tudtára, mit érez iránta.

Ahogy jobban megismerik egymást és ezáltal mi is őket, kiderül miért olyan zárkózott Gray és a lány pozitív, életigenlő életszemléletéről is többet megtudunk. Dylan meggyógyítja Grayt, végre újra beszél a családjával, elhatározzák, h családterápiával fogják feldolgozni a történteket, elfogadja a visszautasított ösztöndíját és folytatja a baseballt, újra szóba áll az egykori legjobb barátjával, mindezt a lánynak hála, de a közös idejük gyorsan pereg, hisz Dylan csak a szünidőre érkezett. Közben persze menthetetlenül egymásba szeretnek, de mivel ez nem egy rózsaszín lányregény el kell válniuk. Gray magával akarja csábítani a lányt Új-Mexikóba, ahova egyetemre fog járni, de a karakán Dylan, bár nem titkolja, h szerelmes, mégsem akarja feladni a vágyait, a célját, önmagát, a fiúért és az ő vágyaiért, egész eddig arra várt, h maga dönthessen a sorsáról, azt tegye, amit ő akar. Gray meg akarja osztani vele az életét, a jövőjét, de pont ez a baj, h ez a fiú élete, jövője, álma, célja, nem Dylané.

A külön töltött idő kínkeservesen telik mindkettőjüknek, majd a regény végére újra visszatalálnak egymáshoz, de hogy mennyi időre és hogy hogyan folytatódik a történetük, picit nyitott marad.

Bár ez is egy első szerelem története, mégsem éreztem tini könyvnek és főleg nem tiniknek valónak. Tele van nagyon nagy igazságokkal, érzelmekről, szépségről, de nem szájbarágósan, hanem remekül beleszőve a történetbe. Egy újabb jó példa a történet arra, h ha az ember mindenkit csak a külseje által ítél meg, nem veszi a fáradtságot, h legalább egy kicsit megismerje, értékes ismeretségeket, életre szóló barátságokat vagy épp a nagy szerelmet hagyja kisiklani a kezei közül. Ennek elfelejtésére szerintem egyre többen és egyre többször vagyunk hajlamosak:S.

Ami még érdekessé tette az elbeszélést, h az amerikai írónő két perspektívából mesél, ezt azzal indokolta, h úgy érzi, egy kicsit mindkét szereplő tulajdonságait magán viseli és valóban jól is hozza E/1-ben a két teljesen különböző fiatal „én”-jét.

Egy kimondottan kellemes olvasmány, nagy érzelmekkel, szimpatikus szereplőkkel, sok kalandozással és bolondozással, tetszett.