Kerstin Hohlfeld: Herbsttagebuch

Nem rég olvastam a szerzőtől egy könyvet, ami nagyon tetszett, így mindenképpen el akartam olvasni ezt is. A címe döntött a mikorról (Őszi napló), de alaposam meglepődtem, mikor az első oldalon újra Rosával, Bastival, Vickivel és Lilával „találkoztam”, szóval a Glückskekssommer folytatódik ebben a könyvben, mivel az nagyon tetszett, egyáltalán nem bántam.

Nagyon jól szövi a szerző a történetet, pár oldalaként újabb szálat csempész bele. Alapvetően két történet fut egymással párhuzamosan: előkerül ugyanis a már az első könyvben megismert Augusta von Liensen 100 évvel ezelőtt írt naplója és bár kurrent írással van írva, ezt az akadályt gyorsan legyőzi Rosa kíváncsisága és kezdi kibogozni a történetet. Persze a még mindig energiabomba Rosa életében sincs hiány eseményekben, bár úgy tűnt mind a magánéletében, mind a munkájában jó helyen van, megtalálta, akire/amire vágyik, hamar új kihívásokkal szembesül. Egyrészről kapcsolata az első könyvben megismert Bastival, bár jól alakul, de alig jut idejük egymásra és a lánynak szembesülnie kell azzal, a barátja bizonyos dolgokat „elfelejtett vele közölni”. Így mikor a jóképű és híres rendező felbukkan az életében, elég könnyen elcsavarja a fejét, ráadásul még egy komoly színházi munkával is megbízza: Rosa lesz a kosztümtervezője egy nagyszabású berlini musicalnek. Egy csapásra belekerül a színházi forgatagba, beszippantja ez a világ, az élete pillanatok alatt megváltozik. Intrikák és csalódások váltják egymást és persze, ahogy a szálakat szövi a szerző, hamar kiderül mindenki számára, h nem csinált jó vásárt Leoval a lány. A végén a 100 évvel ezelőtti szálak és a jelenkor történései összefolynak és kiderül, h Rosa életében a színház csak egy kis kirándulás marad és egy kaland Leoval, rájön,hol van a helye és ki mellett.
Maga a történet megint tetszett, sok minden történt, de ezt a sok mindent nem éreztem túl soknak, végig lekötött és szórakoztató volt. A főhősnőt viszont időnként idegesítőnek találtam, főleg, mert a 2. részre tipikusan olyan lány lett, aki mindent megkap mind a magánéletében, mind a munkájában és ezt ki is használja. Átgázol az állítólag számára fontos embereken, majd mikor az érdeke úgy kívánja, újra visszamegy hozzájuk, ők meg simán be is fogadják újra és máris ott a happy end, ami számomra nem az, mert kétlem, h az ilyesmi a való életben működik. Szóval számomra egy abszolút szimpatikus karakterből lett a végére egy unszimpatikus, bár nem ez volt a cél valószínűleg, de nekem túl sok volt a „cukiság” leple alatt:) elkövetett szemétségekből.