Christinének válságban van az élete, a házassága, ráadásul még összetalálkozik az öngyilkosságot tervező Simonnal is aki egy rövid beszélgetés után fejbe lövi magát. A sokk után a nő szakít a férjével, nem sokkal ezután sétálgat Dublinban és lát egy pasit, aki le akar ugrani a hídról. Alig hiszi, h rövid időn belül kétszer történik ez vele, próbál rá hatni, míg végül tényleg sikerül megmentenie Adamet. Öntudatlanul is kvázi azt ígéri neki, megmutatja, h érdemes élni. Erre alig 12 napja van, hisz akkor lesz a férfi születésnapja, aki akkor döntésre akarja vinni a dolgot. Nem csak a pályafutása, a magánélete is romokban van Adamnek, a feladat már csak ezért sem ígérkezik könnyűnek, Christine mégis vállalkozik rá, talán a saját problémái elől akar menekülni ezáltal. Ezt az időt végig együtt töltik, a nő mindenféle könyvekből használ fel tippeket, ötleteket pl. tortát sütnek és tavirózsa levelet szereznek Mariának, a visszahódítandó barátnőnek. Közben sokat beszélgetnek, sok mindent átélnek együtt, ez persze nem marad hatás nélkül egymás iránti érzelmeik szempontjából sem.
Aránylag szokatlan konstelláció, h egy „erős” férfit mutat ilyen gyengének, segítségre szorulónak és egy nő, akinek legalább annyi oka lenne összetörni tűnik fel erősként, majd a végére eléggé megfordulnak a szerepek, hisz Adam rájön, h Christine a gyógyszer, őt kellene felírni depresszió ellen, mert használ. A nőnek is tanulságokkal teli időszak ez néhány nap, ő született segítő, de rá kell döbbennie, h ha igazán segíteni akar, időnként az is elég, ha csak meghallgat, ha egyszerűen csak ott van és Adam számíthat rá. Azt hiszem ez nagy tanulság, minden ilyen beállítottságú embernek, de persze nehéz lecke is.
Amit az elején kicsit furcsának találtam, h egy vadidegent is persze meg akar menteni az ember, de nem feltétlenül úgy, h a saját éltét feladva próbál segíteni neki, magához veszi, minden pillanatban vele van. Végül ennek a miértjére is megkaptam a választ, ráadásul egy elég hihetőt.
Az eleje különösebben nem tetszett a regénynek, a második felére viszont magával ragadott, a téma is nagyon különleges, a helyzet is, amiben a szereplők vannak és szerintem sikerült Ahernek sokrétűen ábrázolnia a problémát és a szereplőket. Kíváncsi voltam, h mit hoz ki a végén a történetből, teljes happy end-et-e, ami a problémák komolysága miatt nem lett volna reális szerintem. Végül jól zárta le, nem maradt hiányérzetem, tetszett, persze van benne némi idealizmus, de ez még akár optimizmusnak is tekinthető, szóval számomra rendben volt.
Ez az írónő legújabb könyve, 2013-ban jelent meg angolul és októberre már kapható volt a német fordítás is, magyarul még nem olvasható. Kíváncsi leszek majd a magyar címére, mi általában megtartjuk az eredetit, míg a németek mindig variálnak, általában aztán egy sokkal kevésbé találó cím sül ki a dologból, mint az eredeti, mint pl. itt is a német kb. Életed szerelme (Die Liebe deines Lebens) az eredeti pedig kb. Hogy essünk szerelembe (How to fall in love), utóbbi mindenképpen jobban illik a könyv tartalmához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése