December 24., Stuttgart, szakadó hóesés: ennek megfelelően nem indul gép pl. Berlinbe sem, ahova Pippa repülne a családjához. A nő Freiburgban él, útikönyvek korrektúráját végzi, az utazás lenne az, amit csinálna, ha lenne mersze hozzá. A reptéren ismerkedik meg Lukassal, aki Hamburgba igyekszik a szüleihez, ő reklámszöveget ír, ha lenne mersze hozzá és hinne benne, könyveket írna. Rövid ideig tartó ellenszenv, kis adok-kapok és a srác máris eltűnik, hisz megy egy gép Hamburgba. Pippa, akinek az utóbbi időben sem sok szerencséje van a pasikkal, jellemzőnek tartja a szituációt, végre egy épkézláb férfi és tessék… Már épp önsajnálatba merül, mikor újra feltűnik a színen Lukas, aki nem tudta otthagyni egyedül a reptéren.
Nem kell agysebésznek lenni, h rájöjjön az ember lánya mi fog történni, de ennek ellenére tetszett, kellemesen van megírva és a párbeszédek, valamint a szereplők is egész emberiek, nem feltétlenül csöpögnek a rózsaszín cukormáztól. Bár a 2. fele kevésbé tetszett, annak ellenére, h egy kimondottan rövid történet vontatottnak éreztem, nem adott oldalakon keresztül semmi újat. Azért a végére még izgalmassá tudta tenni, legalábbis egy kicsit és a legvége hiper romantikus: találkozás szilveszter éjfélkor Párizsban, az Eiffel toronynál, ahh…Ez annyira nem stílusom, de adok a szerzőnek még egy esélyt, mert a kíváncsiságomat mindenképpen felkeltette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése