A szerző antropológus, írt már egy könyvet ugyanebben a témában, vagyis arról, hogy nevet egy pesti zsinagóga.
Hosszú évek óta a budapesti Bethlen téri zsinagógába jár, annak un. minjenébe, vagyis férfi imacsoportjába, ahol legalább tízen jönnek össze reggelente, h elmondják a meghatározóan fontos imákat. Szerintem a szerző nem zsidó, bár ez konkrétan nem derül ki, de az volt az érzésem, h inkább tudományosan közelíti meg a témát és mintegy megfigyelőként van jelen a közösség életében már évek óta.
Bár érdekesnek találtam a könyvet és néhány újdonságot is megtudtam, ugyanakkor kis csalódás is volt az egész, mert tényleg rengeteg viccet ír le, ezek többsége mindenféle különösebb ismeret nélkül érthető – bár a legtöbbje nekem inkább faviccnek tűnt – mégis hosszasan magyarázza a szerző a különböző jelentés tartalmakat. Akadt persze pár olyan vicc is, amihez tényleg kell a magyarázat, ott rendben is van ez. Amit jónak találtam, h a viccek és a viccelődések által a zsidó közösség itt nem heroikus módon van bemutatva, hanem sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz, nem lengi körül őket a szokásos „misztikum”, hanem hús-vér emberekként szerepelnek. Számomra eddig a zsidó vallás eddig olvasmányaim alapján általában valami nagyon szigorú, nagyon zárt dolognak tűnt, ezt a képemet árnyalta kicsit ez a könyv és megmutatta annak egy másik oldalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése