Szeretem Glattauer könyveit, mert könnyedek, olvasmányosak és mindig van bennük valami extra, valami, ami más, mint a tucatkönyveknél, így nem is lehetett kérdés, h a legújabb regényét is el fogom olvasni előbb-utóbb, most került rá sor.
Judith és Hannes megismerkedésével kezdődik a történet és minden jól is alakul: véletlen találkozások, bimbózó szerelem, gyertyafény és rózsák, romantika, nagy érzelmek. Eddig lehetne a szokásos lányregény, innentől kezdve kevésbé. Már eddig is vannak bizonyos jelek, amikből arra következtet az ember, h valami nem kerek és egy idő után a főhősnő is így érzi, h Hannes túl sok: minden percben őt akarja, megfojtja a szerelmével, a bókjaival, a kedvességével, amit Judith nem tud így viszonozni. Ráadásul a pasi, nem csak, h elvarázsolja a barátait, és a családját, hanem le is kötelezi őket.
Szóval hiába a rajongás, meg a szerelem, a nő mégis szakít vele, a hősszerelmes viszont nem enged, illetve látszólag igen, de a valóságban a nő minden lépését figyeli, manipulálni próbálja nem csak őt, a családját és a barátait is. Zaklatja, virágokkal, üzenetekkel traktálja, a nő hangokat hall, az ő hangját, retteg, úgy érzi állandóan figyeli, követi a férfi, Judith fél, végül a pszihiátrián köt ki.
Glattauer hitelesen írja le a nő teljes leépülését, átalakulását öntudatos, magabiztos, önálló üzletasszonyból idegronccsá. Közben Hannest az író szinte kivonja az eseményekből, olyannyira, h az olvasó kételkedni kezd, van-e egyáltalán köze az egészhez, ki ő valójában, tényleg zaklatja a nőt, veszélyes? Vagy Judith a probléma, neki vannak csak neurotikus képzelgései?
Tipikus szerelmi történetként kezdődik, ami egy fordulattal stalking sztorivá válik, majd már-már pszihothrillerként ér véget a regény, ami 15 fázisban ír le egy kapcsolatot a Húsvét megelőző nagycsütörtöktől december 23-ig.
Magyarul március 20-án fog megjelenni Örökké a tiéd címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése