A 16 éves Moon apja menő forgatókönyvíró, meghívják őket egy partira egy producernőhöz, ahol találkozik egy sráccal, akivel ruhástul bemegy a medencébe, majd vizesen fetrengenek a nő ágyában, míg az apja el nem rángatja onnan. 1 év múlva már Potsdamban élnek, külön az apjától. Csendesen telnek a hétköznapok, míg Moont kiválasztják egy tini film főszerepére, amiről később kiderül, h az apja írta és amiben mit ad Isten pont az a srác játssza a főszerepet, aki egy éve elcsavarta a fejét és akit azóta sem tudott kiverni a fejéből, de akiről persze neki tini lányként fogalma sincs, hja, mert ez pont így szokott lenni:S.
Ami egészen elképesztő, h a könyv hihetetlenül monoton: egy pillanatra nem emelkedett meg a pulzusszámom, csordogálnak az események, abszolút mindenféle izgalom nélkül, semmitmondó dialógok, leírások, eseménytelenség. Semmi kérdést nem vet fel az író az olvasónak, de ez a „dologtalanság” mégis halálosan fárasztó. Se a szereplőkről, de a történetről, amit forgatnak nem tudunk meg sok mindent, borzalom, ráadásul, ha ilyen unalmasan csordogálnak egy forgatáson az események, akkor ennél még az én életem is klasszisokkal izgalmasabb:S.
A szerző egyébként állítólag már több, mint 50 nemzetközi és német filmforgatáson dolgozott és forgatókönyveket ír mozi és tv filmekhez, szóval elvileg van rálátása erre a filmes dologra, de erről a könyv alapján egyáltalán nem győzött meg, az olvasásánál csak az motivált, h mielőbb befejezzem és valami másba kezdjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése