Jó testvérhez méltón Lou azonnal rohan is, de legnagyobb meglepetésére Ninát már nem találja ott, így minden instrukció nélkül kezdi meg áldásos tevékenységét és hamar szembesülnie kell azzal, h a környéken kizárólag csúcsformában lévő nők laknak, akik mind a sógorára hajtanak, így a feladat nehezebbnek bizonyul a vártnál. Kimondottan tetszett, h pont ezért a hangsúly nem a love storyn van, mint a legtöbb ilyen könyvben, hanem az őrző-védő kommandón;).
Kicsit olyan a szomszédasszonyok ármánykodása, mintha a Született feleségekbe csöppentünk volna, de mindez igazán élvezetesen leírva, jócskán megfűszerezve iróniával. Imádnivalóan írja le a 3 fiút, a sógora 9 és 5 éves fiait, különösen az ikreket.
Persze, ahogy az ilyenkor már lenni szokott a lány, hirtelen felfedezi magának a nyugodtabb életet, messze a várostól és bár úgy tűnik, végre minden összejön mind a munkában, mind a magánéletében, amire vágyott, közben megváltoznak a vágyai, mert megszerette a gyerekeket, új barátokat talált, talán társat és életcélt is.
Van benne jócskán túlzás, mert ki az, aki csak úgy fel tud adni mindent 4-5 hétre, h kisegítse a tesóját, aki tulajdonképpen minden magyarázat nélkül eltűnik és elérhetetlen, ráadásul az sem kicsit tündérmesébe illő, ahogy Louise mindent és mindenkit megtalál hirtelen ebben a kis faluban.
Ennek ellenére is nagyon tetszett a stílusa, jókat kacarásztam rajta, jól elszórakoztatott és kikapcsolt.
Kellemes Húsvétot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése