2013. március 5., kedd

Sabine Richling: Ein Iglu für zwei


A 28 éves Malina elég érdekes svéd-eszkimó keverék mindenféle szempontból: svéd édesanyjától örökölte kék szemét és szőke haját, csokoládébarna apjától pedig tejcsoki színét. Különös külseje miatt szülőhazájában, Grönlandon is csodabogárnak számított, meg kellett küzdenie a kirekesztéssel. Szerelmi csalódása után New Yorkban tanult és ott is dolgozik néprajzkutatóként, ahol aztán érdekes körülmények között megismerkedik egy rocksztárral. Majd szerződést kötnek, h a lány 3 hónapra beköltözik hozzá, azért, h megismerje és aztán könyvet írjon róla, persze elég egyértelmű mire megy ki a játék. Valóban össze is jönnek, de van pár banális kalamajka, ami nehezíti az életüket, a végére egy igazi sablonos limonádé lett belőle, pedig ígéretesebben indult.


Egyrészről kimondottan érdekesnek találtam a regényt Grönland és az eszkimók, meg az inuitok miatt, szeretem nagyon az olyan könyveket, amikben számomra új dolgokról olvashatok. Itt is pont ez történt, mert persze eszkimók, de kb. itt meg is állt a tudományom:(, viszont a könyv abszolút felkeltette az érdeklődésemet, meg Grönland eleve mindig ledöbbent, mikor meglátom a térképen, milyen valószínűtlenül hatalmas, szóval számomra ez a két dolog, egy kis pluszt adott a könyvnek, mert egyébként a tartalmát tekintve egy tucat szerelmes könyv, bár nagyon erőlködik. Az első meglepetés után persze azért feltűnt, h behozza ezt a Grönland meg eszkimó témát, de egyáltalán nem dolgozta ki, nem kutatott, megmarad a felszínen. Ráadásul még az is kiderült, h Danny, a rocksztár is eszkimó (hja, kicsi a világ;)), de erről sem esik aztán szó, ahogy arról se, h a pasi milyen zenész, csak, h sikeres, követi sajtó, de egyébként semmi, ez is el van nagyolva.
Nem tetszett a sok öntömjénezés se:  a lánynak 28 éves korára, már 5 sikeres könyve megjelent, 19 évesnek néz ki és olyan szép, h hipp-hopp modellszerződést ajánlanak neki. Persze nem is öntömjénezés ez, mert mindezt nem ő meséli magáról, hanem csak úgy „mellékesen” tudjuk meg, de mindegyiket azért többször is előhozza az írónő, h biztos felfigyeljünk rá;). Nem igazán kedveltem meg a hősnőt sem, mert mindenki el van ájulva tőle, ő meg teljesen hadilábon áll magával, persze van ilyen, de…:S.
Összességében egy kellemes kis limonádé, nem túl meglepő fordulatokkal, igazi pihentető olvasmány;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése