A 15 éves Dorte, 18 éves nővérével és özvegy anyjukkal Litvániában él, egyiküknek sincs rendes munkája, csak alkalmi, iskolába nem járnak, Oroszországból származnak, nem rég költöztek ide, nincs kiút, nincs lehetőség, semmire. Majd felbukkan egy csinos, frivol lány azzal hencegve, h Svédországba fog menni, ott lesz pincérnő, rengeteget fog keresni, pár havi fizetésből házat tud majd venni Litvániában.
Dortenak, a naiv, tiszta, jóhiszemű lánynak bogarat tesz a fülébe, ott hagyja családját, egy levélben tudatja velük, hova megy. Tele van reménnyel, hinni akar, olyan tiszta, h igazán rosszra nem is gondol, persze ezt látják is rajta, így könnyű préda. Szívszorító az a reménytelenség, amit lefest és ami nem is olyan távoli: ördögi kör, hiába takarítasz, vasalsz, nem fizetnek, nem tudod behajtani, de a te tartozásodat mindig behajtják, nem tudsz tanulni, nem tudsz dolgozni, nincs pénz, jön a kecsegtető remény, naiv vagy, tapasztalatlan és tudatlan.
Nem nehéz kitalálni mi fog következni, kb. már mindenki tudja, Dortén kívül. Ami miatt különösen sokkoló és szívszorító, h bár E/3-ban van írva, de az, amit a lány érez, lát, gondol. Így nem kapunk pl. a brutális erőszakról részletes leírást, mert, azt, amit átél le sem tudja írni, nem talál rá szavakat, (szó szerint) mert nem is igazán tudja, mi történik, meg szégyenkezik is, bár erre nem neki lenne oka. Ez az elbeszélési mód még autentikusabbá, hihetőbbé és megrázóbbá teszi a történetet.
A litván emberkereskedőkkel és két másik lánnyal Svédországba kompoznak, de szüzességének brutális elvesztése után napokig, egyfolytában vérzik, csak ez védi meg a további erőszaktól, kiszolgáltatottságtól.
Felmerült bennem, h Tom, akinek a litvánok eladják a lányt és aki Norvégiába viszi, normális pasi, de lehet normális az, aki megvesz egy 15 éves vérző lányt, mint egy darab húst? Az ő „felügyelete” alatt sorsa kezdetben jobban alakul, bár örömlányt csinál belőle, gyengéje a lány és mintha valami kezdene is kibontakozni köztük, mikor elszabadulnak a dolgok, rendőrség, razzia, letartóztatások, bujkálás, aminek a végén Dorte teljesen egyedül marad egy ismeretlen országban. Nyelvismeret, tapasztalat híján, immáron önként kényszerül prostitúcióra, hogy életben maradjon, a nagy cél mindig, h hazamenjen, de ez egyre távolabb kerül. A lány sodródik egyik veszélyes kalandból a másikba, mígnem Oslóba kerül, ekkor már a szíve alatt hordott magzat védi meg a férfiaktól és egy - a prostitúció témájában kutakodó - újságíró akarja megmenteni. Ami még fokozta számomra a történet már egyébként is elképesztően tragikus voltát, h a végén Dorte kezén csattan a bilincs, pontosan úgy, ahogy azt mesélték az ipart már régen űző nők a végtelenül naiv és jóhiszemű lánynak.
A reális események főleg a végén egyre gyakrabban keverednek a múlt oroszországi és litvániai eseményeivel, a lány álmaival és az elhunyt édesapjával folytatott képzelt beszélgetéseivel.
Kíváncsi lennék a folytatásra, mert a történet nem zárult le, az egészen biztos. Mi lesz a 16 éves anya Dortéval? Hova tud menni, hogy tudja felnevelni a gyermekét, fel tudja-e nevelni? Mit tesznek vele, érte a norvég hatóságok? Vissza tud-e jutni a családjához és egyáltalán mi van velük?
Szörnyű belegondolni, h hány ilyen és ehhez hasonló vagy még ennél is durvább történet van, hány élet ment és megy tönkre ilyen módon, még mielőtt igazán elkezdődött volna. Szerintem ez az igazi tragédia, nem a Fucking Berlinben leírtak.
Az írónő Norvégia egyik legtöbbet olvasott és legelismertebb szerzője, aki könyveiben mindig nehéz sorsú nőkről ír. Sokak szerint ezzel többet tesz az emancipációért és női egyenjogúságért, a nők méltóságáért, mint némely feminista kiáltvány.
A regény megdöbbentett és felkavart. Lebilincselően van megírva, tényleg letehetetlen. A téma nagyon fontos és aktuális, nem szabad hallgatni róla.
A 2006-ban megjelent, hihetetlenül pontosan és valósághűen megírt regény kitalált történet, magyarul sajnos nem jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése