2012. november 28., szerda

Lauren Weisberger: Champagner und Stilettos

A borító és a cím (Pezsgő és tűsarkú) valami nagyon könnyed, nagyon tipikus chick-litet sejtet, de azért annyira nem az.
Az Alter házaspár életével ismerkedünk meg: mindketten túl vannak a harmincon és már jó pár éve áldozzák fel magukat a férj, Julian zenészi karrierjéért. Zsonglőrködnek a pénzzel, a feleségnek, Brookenak 2 munkahelye van, évekig kíséri a férjét esténként és hétvégénként a füstös kocsmákba, ahol játszik. A nő lemond a saját álmairól, a karrierről, az utazásokról, egyelőre a babáról is, h támogassa a férjét. Mindez aztán hirtelen meg is hozz a gyümölcsét, szinte egyik pillanatról a másikra Julian Alter befut, igazi sztár lesz! Ezzel egy csapásra megváltozik az életük, jönnek a menedzserek, pr-esek, a paparazzik, a rajongók, a sztárok, az újságírók, a pletykák… Az addig meghitt, de kicsit már langyos kapcsolatuk komolyan veszélybe kerül, elvégre alig találkoznak, a pasinak hízeleg, h mindenki rá kíváncsi, h végre megértik, mint művészt és h végre ott van, ahol mindig is szeretett volna lenni és az sincs ellenére, h a nők a lábai előtt hevernek. Brooke viszont bármennyire is szeretne vele lenni, dolgoznia kell, nem mehet minden másnap szabadságra, emellett szereti is a munkáját, de megrémíti mindaz, ami történik. Ahogy Julian élete és karrierje felfelé ível, azzal egyenes arányban megy tönkre Brooké, egyszerűen más sínen kezd futni a két élet, egyre távolodnak egymástól.
Izgalmas volt végigkövetni az életüket, a „valóságba” szövi bele az írónő az Alter házaspár történetét, szerepel többek között Jon Bon Jovi, Kirsten Stewart, a Maroon 5 és Taylor Swift is a regényben.
Tetszett, mert nem arról szól, h összejönnek és vége, hanem pont arról, h bármilyen jól is indult a kapcsolat, eljön az a pont, amikor már nem minden rózsaszín, jönnek az akadályok a nehézségek, persze itt eléggé speciálisak, mert nem sok földi halandó küzd hasonló gondokkal. Mégis érdekesnek találtam, mennyire megváltozhat minden hirtelen és nem csak a körülmények, hanem akár az ember is, mennyire elbódíthatja az embert a siker és a pénz. Itt a sztori végül ideálisan, amolyan „amerikai álom”-szerűen fejeződik be, mert talán az utolsó pillanatban észbe kap a főszereplő, h mi is az, ami igazán fontos számára. A happy end mégsem zavart most annyira, mert előtte azért végig csináltat a szereplőkkel ezt-azt, szóval aránylag életszerűnek éreztem.
Az amerikai írónő egykor a VOGUE-nál dolgozott, ottani tapasztalatait felhasználva írta első regényét, ami magyarul A főnököm egy boszorkány címmel jelent meg és amiből Az ördög Pradat visel című filmet is forgatták. Ez a regénye nem jelent meg magyarul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése