Megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb történetek, amik sokszor ízléstelenek vagy erkölcstelenek, máskor egyszerűen csak idétlenek vagy viccesek. Szobalányok, recepciósok, pincérek mesélnek, persze konkrét nevek és helyszínek nélkül ill. a magyar érintettekről név nélkül, a külföldiekről névvel. Azt hiszem elég jól jellemzi a viszonyokat, h az egyik riportalany ezt mondta:
Néha úgy gondolom, piti tolvajok gyülekezete vagyunk. Persze a vendégekkel azért mi sem vehetjük fel a versenyt.Prostik, sztárok, átvágások, 60 ezres jatt, besúgók, fal mögé rejtett kamerák, nemzetközi hotelláncok, séfek, hoteligazgatók, a vendégek nációk szerinti- és vallási jellemzése, minden megtalálható a szerző szórakoztatóan tényfeltáró sorozatának első kötetében.
Olvasás közben megszilárdult az a véleményem, h a vendéglátásban nagyon sokszor nagyon sok minden mű, nem őszinte, ami – ahogy Kordos is összegezte – gyorsan veszélyessé válhat.
Személyiségromboló hatása azonban van az (ál) csillogásnak, ezt egyetlen informátorom sem vitatta. Egybehangzóan állítják, hogy kemény dolog látszatvilágban élni, ahol álságosak a mosolyok, a reakciók, a viszonyok. Az ember egy idő után hiányolni kezdi az igazi dolgokat, vagy éppen ellenkezőleg: elindul a sekélyesebb élvezetek irányába.Azt hiszem a könyv olvasása után közvetlenül nem szívesen tettem volna be a lábam hotelbe, legalábbis nagyon gyanakvó lettem volna, még szerencse, h általában gyorsan elfelejtem az olvasottakat;). Mert ez a könyv megerősíti a szájhagyomány útján terjedő rémtörténeteket, sőt újabbakhoz is bőségesen szolgál munícióval. Hogy ezekből a sztorikból mi és mennyi igaz, nem tudom, de a bulváros beütés miatt, van egy olyan érzésem, h nem minden. Szerintem tipikusan úgy volt leírva a történetek többsége, h már kicsit fel voltak tupírozva.
Nekem is megvan ez a könyv, meg a taxisvilág is, de valahogy mindig csak tologattam eddig. Szeretem az ilyen mesélős, már-már bulvárba áthajló könyveket.:)
VálaszTörlés