2012. december 28., péntek

Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary

Többször is olvastam Arthur Hailey Hotel c. könyvét, ami remekül mutatja be egy hatalmas szálloda gépezet működését, simlisségekkel, visszaélésekkel. Mindig is érdekelt ez a világ és a munkám miatt sikerült is a kulisszák mögé pillantanom néhányszor, így rögtön felfigyeltem erre a könyvre. Nem szépirodalmi élményt vártam, sokkal inkább arra voltam kíváncsi, h működik ma Magyarországon egy 5 csillagos hotel és ezt is kaptam. Ez volt a célja ugyanis Kordos Szabolcsnak is: úgy gondolta, bár született már jó pár könyv a témában, de őt nem a külföldi fikciók érdekelték, hanem a hazai valóság. Nem regény, inkább dokumentarista jellegű könyv született, eléggé bulvárosan elmesélve, de a téma maga is az, így ez nem túl meglepő.


Megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb történetek, amik sokszor ízléstelenek vagy erkölcstelenek, máskor egyszerűen csak idétlenek vagy viccesek. Szobalányok, recepciósok, pincérek mesélnek, persze konkrét nevek és helyszínek nélkül ill. a magyar érintettekről név nélkül, a külföldiekről névvel. Azt hiszem elég jól jellemzi a viszonyokat, h az egyik riportalany ezt mondta:
Néha úgy gondolom, piti tolvajok gyülekezete vagyunk. Persze a vendégekkel azért mi sem vehetjük fel a versenyt.
Prostik, sztárok, átvágások, 60 ezres jatt, besúgók, fal mögé rejtett kamerák, nemzetközi hotelláncok, séfek, hoteligazgatók, a vendégek nációk szerinti- és vallási jellemzése, minden megtalálható a szerző szórakoztatóan tényfeltáró sorozatának első kötetében.
Olvasás közben megszilárdult az a véleményem, h a vendéglátásban nagyon sokszor nagyon sok minden mű, nem őszinte, ami – ahogy Kordos is összegezte – gyorsan veszélyessé válhat.
Személyiségromboló hatása azonban van az (ál) csillogásnak, ezt egyetlen informátorom sem vitatta. Egybehangzóan állítják, hogy kemény dolog látszatvilágban élni, ahol álságosak a mosolyok, a reakciók, a viszonyok. Az ember egy idő után hiányolni kezdi az igazi dolgokat, vagy éppen ellenkezőleg: elindul a sekélyesebb élvezetek irányába.
Azt hiszem a könyv olvasása után közvetlenül nem szívesen tettem volna be a lábam hotelbe, legalábbis nagyon gyanakvó lettem volna, még szerencse, h általában gyorsan elfelejtem az olvasottakat;). Mert ez a könyv megerősíti a szájhagyomány útján terjedő rémtörténeteket, sőt újabbakhoz is bőségesen szolgál munícióval. Hogy ezekből a sztorikból mi és mennyi igaz, nem tudom, de a bulváros beütés miatt, van egy olyan érzésem, h nem minden. Szerintem tipikusan úgy volt leírva a történetek többsége, h már kicsit fel voltak tupírozva.

1 megjegyzés:

  1. Nekem is megvan ez a könyv, meg a taxisvilág is, de valahogy mindig csak tologattam eddig. Szeretem az ilyen mesélős, már-már bulvárba áthajló könyveket.:)

    VálaszTörlés