A végén kezdődik a kissé bizarr családi történet, azzal, h meghal az anya, majd mozaikokból áll össze szépen lassan minden. Az egykor körülrajongott színésznő díva, immáron 15 éve „szenvedett migrénben”, ki sem mozdult a lakásból, melyet időközben íróvá iperedett fiával osztott meg. A „migrén” kiváltó oka a lánya, Judit, aki hegedűművészként emigrált, anyját parkoló pályára teszik miatta, meg kell győznie a lányát, h jöjjön vissza, akkor esetleg elfelejtik neki ezt, de ez nem sikerült, mivel Jehudi Menuhinnal koncertezik, nem fog visszamenni a MÁV szimfónikusokhoz. Így Weér Rebeka, a művésznő, h igazolja magát és elkötelezettségét a párt felé és ezzel visszakapja a szerepeit, a presztízsét, teátrális temetést rendez a lányának, a koporsót Judit dolgaival tölti meg, gyászjelentőt küld a pártvezetésnek, de ez is kevés, így marad a bezárkózás. Fiával kölcsönösen egymás foglyai, kínozzák egymást, napjaik ’mikorjössztől holvoltáig’ tartanak. Majd a semmiből felbukkan egy lány, akinek szintén megvan a maga nem egyszerű története, egy darabig együtt úsznak hol az árral, hol az árral szemben, de az események elsodorják őket egymástól.
Ahogy haladunk előre a regényben, sorra derülnek ki a miértek és a történet egyre meghökkentőbb lesz. Beteg gondolatok, - kapcsolatok, naturalista leírások, elszabadult indulatok, hazugságok, Ödipusz – komplexus, félelem, menekülés. Komor, nyomasztó hangulat, drámai történet, amin keresztül csak néha sejlik fel egy kis megkönnyebbülést hozó humor és a mintegy pihenőként beiktatott kis epizódok a Kádár korszakról, a kocsmában, a vidéki felolvasó körúton. Bartis remekül hozza ezeket a tipikus figurákat és jól integrálja őket a történetbe.
A könyv nincs fejezetekre tagolva, csak szakaszokra, eleinte zavart olvasás közben, h szinte minden szakasz másról szól, máshol és máskor játszódik, időnként nehezemre esett elgondolkodni, h most akkor mi van, de aztán úgy beszippantott a történet, h már ez sem számított.
Szerintem az egyik legjobb kortárs könyv, amit olvastam, film is készült belőle néhány éve, Alföldi Róbert rendezésében, ami – ha jól emlékszem – elég vegyes kritikát kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése