Miriam élete közel a 40-hez a katasztrófa felé közeledik. 10 hónappal ezelőtt a nővére és a sógora tragikus módon meghaltak, gyerekeik, a 10 éves Benedict és a 6 éves Anna-Sohie rá maradtak. Kedvükért feladta addigi éltét, Drezdából Münchenbe költözött hozzájuk és szakított a vőlegényével is, aki nem akart gyereket, pláne nem rögtön két ekkorát. Utána derült ki, h a nő is babát vár, mivel tudta az exe véleményét, el sem mondta neki.
Karácsony előtt néhány nappal az események eszkalálódni látszanak: egyáltalán nincs pénzük, minden nap a kilakoltatás fenyeget, a nőgyógyász nem kezeli Miriamot, mivel nem tud fizetni és a gyámhatóság is a képbe kerül, na meg egy taxisofőr, Joe. A csonka család és a magányos cowboy sorsa gyorsan összefonódik, két tragikus történetet ismerünk meg, miközben a közös történetük íródik.
Elképesztő volt olvasni a nő történetét, olyan szempontból, h milyen pillanatok alatt kerülhet a szakadék szélére egy élet ill. életek, anélkül, h igazából bármiben is hibázott volna és máris ott tart, h nem tud ételt venni a hirtelen "rámaradt" gyerekeknek és nincs hova menniük. Sajnos a valóságba is sok ilyen eset van és az ember máris rányom ezekre az emberekre ilyen-olyan bélyegeket, miközben semmit sem tud róluk...
Ami nagyon tetszett, h sokszor meg tudott lepni, méghozzá nagyon, nem feltétlenül hatalmas fordulatokkal, sokkal inkább egy 9 hónapos, mindenórás állapotos nő tetteivel, gondolataival, ezt még akkor is pozitívumként könyvelem el, ha Miriamot, a főszereplőt egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Nagyon szerettem viszont a kislány, Anna-Sophie őszinte, mesterkéletlenül gyermeki alakját és végülis a könyvben előforduló sok bajor szöveg sem volt rossz. Elvileg a bajor nyelvnek nincs írott változata, de gyakorlatilag miért ne lenne, erre jó példa ez a könyv is. Persze nem értek ezen a nyelven, de mivel sok bajor barátom, ismerősöm van, azért így leírva simán megértettem, mi is a helyzet, bár nem éreztem azt, h ez valami pluszt adott volna a történetnek, ha csak nem autentikusabb lett tőle, mert egy München mellől származó taxisofőr valószínűleg tényleg csak bizonyos esetekben beszéli az irodalmi németet.
Ami nem tetszett: a vége felé a túl sok misztika, meg ezotéria, szellemek, hiedelmek, ezek a dolgok nem állnak hozzám igazán közel. Másrészről a happy endet annyiban mindenképpen kritizálnám, h a teljes kilátástalanságból pillanatok alatt fordul át szinte minden, ami realisztikusnak éppen nem nevezhető, jó nem olyan „cukorszirupos” módon, de akkor is… És persze ott marad a végén a kérdés, mint minden ilyen ’minden jó, ha jó a vége’ jellegű befejezés után: működhet-e egy ilyen kapcsolat, ennyi tragédiával, önfejűséggel, különbözőséggel és hasonlósággal, problémával, gyerekekkel?
Bár a főszereplők neve Miriam és Joe nem pont a Mária és József, de jobban megnézve mégis, hisz a Miriam név a Mária eredeti héber formája, Joe pedig a Josef rövidítése. Maga a történet is hajaz valamennyire a bibliaira: a mindenórás nő és az őt végül mindennel együtt elfogadó férfi. Persze az eredeti magasztos és felettes tartalmak nélkül.
Egy meglepően jó könyv, ami sokkal inkább egy jól megírt dráma, mint egy karácsonyi szerelmi történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése