Spoiler veszély!
A történet Budapesten kezdődik Sacival, a zsidó családból származó, de nem igazán vallásos pszichológiát hallgató egyetemistával. Sok év után találkozik a volt osztálytársával, a szintén zsidó és kicsit fura Belgával, akivel kicsit egymásba gabalyodnak, de a kapcsolatuk elég kesze-kusza, labilis. Ami nagyon jellemző szerintem, h a könyvnek szinte csak zsidó szereplői vannak, bármennyire is nem vallásosak a szereplők, mégis szinte csak zsidókkal érintkeznek, eddigi olvasmány és filmélményeim alapján ez nekem nagyon tipikusnak tűnik. A lányt bár érdeklik a zsidó szokások, mégis csak mikor a Belga elviszi Izraelbe történik vele valami, ami az egész életét megváltozhatja. Izraelben sok minden változik köztük: Sacit megérinti valami, Belga viszont csak kiröhögi az egészet, ez éket vet közéjük. Egy teljesen ismeretlen világba csöppennek, ahol a pizzéria bejáratánál biztonsági őrök vizsgálják át kézi fémdetektorral a táskákat, ahol még mindig az apa választja ki a lánynak a férjet, ahol azonnal sok ismerősük lesz, ahol már szerdán elkezdenek készülni a sábátra és ahol nem értik, a lány családja és ő maga, miért nem vándorol ki Izraelbe, hisz ha zsidó, oda tartozik.
Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy miért ne maradtunk volna otthon. Pista bácsi tűnt őrült cionistának, amiért Izraelbe költözött
Ha az intellektusával nem is ért meg sok mindent Saci, de a szívén átfolyva, egy magasabb szinten értelmet nyertek számára a dolgok Izraelben, így hazaérve azonnal elválnak útjai a Belgával. A lányt megváltoztatta az utazás, vonzódni kezd a zsidó dolgokhoz és nem sokára megismerkedik egy vallásos zsidó férfival, aki valósággal letaglózza a belőle áradó szeretettel, nyugalommal, erővel. Az, h ezt a hatást nem csak Sárira gyakorolja, hanem általában a nőkre, már csak akkor válik egyértelművé a lánynak, mikor az egyetemen halasztva Izraelbe költözik, h az egyre gyakoribb terrortámadások közepette egy jesivába (héber hittudományi főiskola) tanuljon. Meg kell tanulnia az életet Jeruzsálemben: a szokásokat, a történelmet, a vallási előírásokat, viselkedési normákat, a héber nyelvet. De nem csak ezek elválaszthatatlanok az országtól, ugyanígy hozzá tartoznak a merényletek is, amiben a férfi, akiért a lány Izraelbe ment életét veszíti, Sári pedig megsérül, mikor egy palesztin terrorista szögekkel és fémszilánkokkal töltött repeszbombája zúdul egy gyors étteremre.
…akinek nagyon jó az élete, arról már lemondott az Örökkévaló. A nehézségek azt mutatják, hogy a jóisten törődik veled
Így próbálják vigasztalni a lányt, aki az események hatására felnő, Sára lesz és a történet végén megtalálja az ő Ábrahámját Izraelben. (Ábrahám: próféta volt, a zsidó hagyomány szerint az egyistenhit megalapítója. Sára: Ábrahám felesége, Izráel apjának, Izsáknak anyja)
Bár igazán érdekelt a könyv, de eleinte mindig nagyon elálmosodtam olvasás közben, ami azért elárul ezt-azt… Keveselltem azt, amit megtudtam a zsidó témáról, meg maga a történet is valahogy lapos volt, olyan semmilyen, legalábbis az elején, mert aztán ahogy a főhősünknek, úgy a történetnek is jót tett az izraeli utazás, onnantól kezdve nagyon tetszett. Bepillantást enged a jeruzsálemi életbe a mi szemünkkel kvázi, hisz Sára nem tudott sokkal többet a zsidó életről, mint egy átlagos magyar, amikor kiment. Elhittem, h meglátott valamit az ősei földjén ill. földjében, ami odavonzotta, megérintette a lelkét és ami aztán visszavonzotta.
Mégis úgy éreztem, maradnom kell, mert itt a helyem. Talán a közösség, talán a tanulás volt az, ami itt tartott, vagy a remény, a dráma, a szolidaritás és a kalandok, nem értettem pontosan.
Számomra a zsidó vallásban mindig is volt valami misztikus, szívesen olvasok róla, az ősi rituálékról, szokásokról, ismét sok érdekességet tudtam meg (pl. a purimról, a Jóm kippurról, a pészahról, a soáról) és sok minden visszaköszönt már korábbi olvasmányaimból (pl. a hanukáról, a sábátról, a tóráról, a kóser és tréfli ételekről). A nevek szimbolikáját is jónak találtam, bár, lehet, h valakinek ez már túl sok, nekem tetszett. Ahogy az is, h reális, nem rózsaszínű lányregény, de nem is érthetetlenül és élvezhetetlenül megírt művészieskedő valami, olyan kevés az ilyen könyv szerintem, aminek van mondanivalója, tartalma, ami tanít és elgondolkodtat, de mégis megmarad könnyednek és nem úgy kell megerőszakolnia magát az embernek, h újabb fejezeten rágja át magát…A regény stílusát kritizálták, meg a nyelvezetét, szerintem teljesen rendben volt, számomra inkább azt bizonyította, ha köznapi módon, könnyed stílusban is lehet komoly témákról, komolyan és értelmesen írni. Voltak benne, oda nem illő kifejezések, szavak, de számomra ezek inkább csak azt húzták alá általában, h Saci egy fiatal, modern lány, így nem találtam igazából kilógónak ezeket sem. Annyi minden van ebben a könyvben, ami manapság már nem ”menő”: alázat, szeretet, hagyománytisztelet, az idősek tisztelete, bizalom, segítőkészség, hit, józanság, jámborság, erkölcsök. Ezen kívül sok érdekes történetet, sorsot mesél el és érdekes karakterek hadát mutatja be, nekem nagyon tetszett.
Keresztényként abszolút megkapó volt számomra az a közösségi szellem, ami jellemzi őket, az az összetartozás, az az erős kapocs, az egymásról való gondoskodás. Szerintem manapság sokaknak hiányzik, az a valahova tartozás, amit Saci megtalált, persze valamit valamiért ezért sok mindent fel kellett adni, alkalmazkodnia. Nyilván a keresztény egyházakban is el lehetne ezt érni és sokan el is érik, szerintem mégis másként.
A sábát nem parti. Különben is a közösségben mindenkinek kell hogy legyen helye. Te is bárhová mész a világon, mindig kapsz egy meleg ebédet és szállást sábátra. Persze csak akkor, ha nem maradsz ilyen elviselhetetlenül sznob. Mert ezzel a hozzáállással itt nem válsz népszerűvé.
Ami nem tetszett, h a végén nagyon elszaporodtak a számomra ismeretlen kifejezések, amik lehet, h előjöttek már a könyvben és volt is magyarázat a számozott idegen kifejezésekhez a könyv végén, de csak a magyarázat állt ott, így mintha tűt kerestem volna a szénakazalban, kár ezért.
A könyv szerzője, Margit Patrícia Eszter egy író-olvasó találkozón elmondta, azt is akarta bizonyítani, hogy a romantika és az intellektus nem zárják ki egymást, nemcsak az ironikus beszédmódnak van létjogosultsága. A zsidó menyasszony egy lány lelki-szellemi útkeresésének története a zsidó vallás és misztika sűrűjében.
Az írónő 6 évvel ezelőtt kezdte írni a történetet, saját önéletrajzának elemeiből ill. mások történetei is belekerültek. A szerző creative writing workshopokon gyúrta át a szöveget, majd Vári György és Bódis Kriszta is segítségére volt a végleges verzió kialakulásában, jelenleg is Amerikában él és egy liberális zsidó közösségben dolgozik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése