Carsten Sebastian Henn: Birne sucht Helene

A címe fogott meg, mert milyen hülye cím már az, h Körte keresi Helenét? Aztán az első oldalakat elolvasva arra gondoltam, h milyen zseniális cím az, h Körte keresi Helenét:). Merthogy a Héléne körtéről van szó, ami egy vaníliásuckorral posírozott, lehűtött fél körte vanília fagyin, forró csokoládéöntettel meglocsolva. Ezen kívül az alcím (egy kulináris szerelmi történet) is jelzi, h valami gasztro dologba bonyolódunk.

Paul, a kishivatalnok nem sokára 30 lesz, hirdetéssel keresi a párját,’Körte keresi Helénét’ címmel. A hetente megjelenő hirdetést Eli is többször olvassa. Ő egy könyvesboltban dolgozik és nem is sejti, h a körte az a srác, akinél éppen aktuális használt autójának átíratását szokta intézni. A fiú annál inkább megjegyzi magának a törékeny, vörös hajú lányt, sőt próbál flörtölni is vele, de olyan bénán teszi, h a nő azt hiszi meleg és össze is akarja hozni a meleg kollegájával.
Tetszett, h végre egy pasi, aki nem über cool, hanem nagyon is emberien keresi a nőt, hajlandó idiótát csinálni magából érte, előfizet a Marie Clrairre, h képben legyen, na jó, ez utóbbi azért talán már egy picit sok;). A srác fixa ideája ezeken kívül, h főzni tanul és ezen tudományával fogja levenni a lányokat a lábukról. Paul szenvedéllyel veti bele magát a főzésbe, könyveket, újságokat vásárol, majd a kezdeti csúfos kudarcok után főzőtanfolyamokra jár és pár hét múlva már a főzőtudományával hódít, csak sajnos nem a megfelelő nőt, mindig olyanokat, akik csak 1 éjszakás kalandokat akarnak tőle. Úgy tűnik Eli viszont megtalálja az álompasit az új kollégája személyében, de van az úgy, h valaki megfelel minden elvárt kritériumnak, mégsem pattognak a szikrák, mert valami hiányzik, ráadásul ebben az esetben még „durva” dolgok is kiderülnek, pl. h nincsenek a fickónál otthon könyvek! :)

Sok-sok bonyodalom, intrika és félreértés után aztán kibogozódnak a szálak, helyükre kerülnek a dolgok és jöhet a happy end, meg a nagy egymásra találás.
Ami tetszett, az mindenképpen a gasztro vonal (a könyv végén még néhány recept is van) ill. az, h ha nem is teljes egészében, de legalábbis részben egy pasi szemszögéből látjuk a dolgokat, ill. h az író „szerepcserét” hajt végre: a pasi akar tartós kapcsolatot, ő keresi a nagy szerelmet, női magazinokat olvas, h megértse a nőket és olyan legyen, amilyet szeretnének, de mindez számára nem a szexre megy ki.
Viszont valószínűleg a könyv megítélésének a szememben nem tett túl jót, h közvetlenül Kinsella Kein Kuss-ja után olvastam, ami tényleg kiemelkedőn jó ebben a műfajban, ezzel a könyvvel nem nagyon tudta felvenni a versenyt az egyébként főleg krimiket író Henn regénye.