Kai Meyer:Asche und Phönix

Parker Cale 20 éves, az apja valami nagy médiamogul, aki egy szellemíróval íratott egy trilógiát Glamour címmel, a fiával játszatta el a főszerepet, aki mérsékelten tehetséges, de bomlanak utána a nők, nyomában a paparazzik, igazi hype van körülötte. A film valami fantasy-tündés baromság, amit a srác rühell, ezt meg is mondja a 3., egyben befejező rész londoni bemutatóján, majd visszamegy a hotelbe, ahol a szobájába találja a 19 éves Ash-t,. A lány nem egy rajongó, aki az ágyába kívánkozik, hanem a hotelben kisegítő csóró szobalány, aki pénzt zsákmányolni ment a sztár lakosztályába.
A srácnak a bejelentése, a lánynak a tette miatt kell menekülőre fognia, így együtt teszik ezt, kölcsönös utálattal, de ahogy egyre sűrűsödnek a minimum furcsa történések, úgy kezdenek egyre jobban ragaszkodni egymáshoz.

Idáig azt hiszem még tetszett volna a dolog, de ami utána következett, az nekem már sok(k) volt. Abszolút egy olyan könyvről van szó, amilyet nem szoktam olvasni és valószínűleg ezt sem olvastam volna, ha kicsit figyelmesebben olvasom el a tartalmát, de ezt ugye gyakran nem teszem, a spoiler veszély miatt, megint kellemetlen meglepetés ért. Ráadásul még a borítója is csábított, nagyon tetszett.
Van itt ugyanis minden: szövetség az „ördöggel” a hírnév érdekében, feltámasztott lények, halhatatlan és gyönyörű szexéhes teremtmények, akik némi só hatására féreggé változnak:S, ezenkívül szekták, démonok, misztikus, vészjósló hangulat. Közben a két főhős, akik persze közben egymásra találnak, nem csak az útjukba kerülő - , hanem a saját belső démonaikkal is harcban állnak.
Mivel egyre újabb és újabb fura teremtmények bukkannak fel, mindenféle „figyelmeztetés” nélkül, kissé követhetetlenné vált számomra a történet, mert úgy tűnik, h a normális világban vagyunk, de nagyon nem és nem is tudod, mire számíts, nem is nagyon tudsz együtt gondolkodni, mert nem tudsz mindent, sőt nem tudsz semmit. Mindezek ellenére a végére úgy számoltam, h egyetlen megoldás maradt és örültem, h az író is így látta és ugyanazt választotta, mint én:).
Máskor is olvastam már olyan könyvet, amiben nem csak emberek szerepeltek, de ezek általában tetszettek, mert úgy éreztem, logikusan fel van építve, ki van találva, itt viszont inkább az volt az érzésem, h újabb és újabb agymenései jöttek az írónak, mikor kifogyott az ötletekből…Az meg a másik, h nem szeretem az ilyen könyveket, amik pattanásig feszítik a kíváncsiságot, aztán úgy hagyják az embert, mert az író a végére maga sem tudja megmagyarázni a dolgokat, legalábbis a többségét.
Minden kritika ellenére helyenként igazán izgalmas volt, bár szerintem a sok hókusz-pókusz nélkül is lehetett volna valami izgalmasat kreálni ebből.
A cím (Hamu és Főnix), a két főszereplőt jelöli, hisz a lány neve Ash (Asche-Hamu), míg a fiút a filmben Phonixnek hívják. A főnix mitikus szent tűzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológiában egy hím madár, mely élete végén fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég.
A szerző újságíróként dolgozott korábban, de immáron több, mint 50 könyve jelent meg és mint kissé meglepődve megtudtam, Németország legfontosabba fantasy-szerzői közé tartozik, műveit 30 nyelvre fordították le, többek között magyarra is. Ez a regénye nem jelent meg magyarul.