Félreértés ne essék, nem egy magyarkodó, mi vagyunk a legjobbak típusú könyvet vártam, de szerintem, ha valaki azzal a címmel ír könyvet, h „Milyenek a magyarok?” joggal várhatja el az ember lánya, h többet kap a lépten-nyomon ismételgetett sületlenségeknél. Az alcímet (Útikalauz bel – és külföldieknek) végképp nem tudom hova tenni, kb. úgy került a könyvbe, h gondolták, ez milyen jól hangzik.
Az iromány jó néhány 1-2-3 oldalas fejezetre tagolódik, de ezek amolyan se füle, se farka fejezetek, ritkán tudtam valamiféle tematikát megállapítani köztük, valami összefüggést, vagy logikát. Több közöttük olyan, mintha kb. vesszővel elválasztva tenné közzé a sztereotípiákat, mindenféle logikai felépítés nélkül, mások „csattanója” meg 1 (fa)vicc:S.
Depresszióra hajlamos magyarok, vagy egyébként is önértékelési zavarokkal, esetleg kisebbségi komplexussal küzdők ne olvassák a könyvet, mert annak súlyos következményei lehetnek…Az író ugyanis sokak tipikus negatív beállítottságával ír a magyarokról, de iróniája helyenként szerintem már-már bántó, mert oké, tudjunk nevetni magunkon, de azért ez már túlzás, azért némi méltóság sem árt.
Amiért ez az egész különösen zavar, mert ha írok egy ilyen könyvet, akkor vagy nem hivatkozok külföldiekre és megmaradok azon a szinten, h mi mit hiszünk magunkról, vagy nem egyetlen belga ismerősömre hivatkozok állandóan, hanem kicsit jobban feltérképezem, árnyalom a helyzetet. Azért is érdekelt a könyv, mert ahogy már sokszor leírtam itt, évek óta dolgozok Magyarországon élő külföldiekkel ill. ide látogató turistákkal is, mindig nagyon érdekel, h látnak ők minket, az országot és bár ők sem gondolják persze, h ez az Eldorádó, de eleinte engem is meglepett, mennyire másnak ítélnek minket, mint mi magunkat. Nem mondom, h nekik van igazuk, de valami lehet benne, hisz ők friss szemmel néznek mindent, míg mi általában csak mondjuk, amit hallottunk mindenhonnan gyerekkorunktól kezdve, meg persze ehhez gyűlt már esetlegesen némi negatív tapasztalat is, nem tagadom. Lackfi, az ismert költő, író azonban még a magyar konyhának, ételeknek is csak az árnyoldalairól ír, csak arról, h mitől, miért undorodnak a külföldiek…a mák esetében dettó, de semmit arról, h esetleg miért szeretjük, miért ilyen népszerű, ami érdekes lenne. Azt meg kikérem magamnak, h az 1980 után született nemzedékeknek a magyar íz romantikája már a pizzához, a sült krumplihoz, a gíroszhoz, a hamburgerhez és a milánóihoz kötődik. – miiiiiii vaaaaaaaan?
Ezek után talán nem csoda, h nagyon idegesített az is, h magát végig 'a magyar embernek' titulálja…
Megint egy ilyen nesze semmi, fogd meg jól könyv, mert szerintem a legtöbb magyarnak sok újat nem mond, amiért érdemes lenne megvenni, elolvasni, más nyelvre feltételezem nem lesz lefordítva, de nem is nagyon lenne érdemes, mert egy külföldinek még annyit sem mondana, túl bennfentes és belterjes…
Mikor befejeztem azonnal utána olvastam, h csak én láttam-e így és meg kellett állapítanom, h igen, szóval valószínűleg velem és a humorommal van baj, vállalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése