Stella sikeres 30-as nő, aki valami zenei producerféleségként tengeti az éltét. Koncertekre jár, szerződést ajánl arra érdemes előadóknak, együtteseknek, míg nem a céget, ahol dolgozik, eladja a tulaj egy másiknak, így kezdhet mindent elölről. Annak ellenére, h az összes szereplő a zenei bizniszben dolgozik, nem tudunk meg szinte semmit erről a világról, mert marha frappánsan elviszik a dolgozókat az összevonás után egy hétre csapatépítésre, ahol végigzongorázzák az osztálykirándulások összes programját. Közben megismerjük a roppant bölcs főnököt, meg az anyáskodó kolléganőt, a fiatal szerelmeseket, a cég bikáját, na és az orrát magasan hordó főhősnőnket, a hisztigép, kissé felszínes Stellát. Két pasi is verseng a kegyeiért, az egyik Tim, egy bandának az énekese, akikkel szerződést akar kötni, a másik Martin, akivel kvázi meg kell küzdenie az új felállásban a pozíciójáért, persze mindegyik állati jó pasi, naná, mert ő meg természetesen bomba nő, ahogy az lenni szokott;). Mindkét férfivel odáig fajul a kapcsolata, h szerintem igazából nem túl reális a happy end, de persze azért megkapjuk, bár talán egy árnyalatnyival eredetibben, mint elsőre gondoltam volna.
Van egy olyan érzésem, h a szerzőpáros, az Anne Hertz néven alkotó nővérek, Frauke Scheunemann és Wiebke Lorenz szándéka az volt, h főhősnőjük, Stella a könyvben igazi nagy változáson menjen keresztül és a végére új emberré váljon, komoly fejlődés árán. Az erre irányuló törekvéseket vettem, de be nem vettem, h fejlődésregényről lenne szó;).
Ami viszont komolyan meglepett, h a könyvben szereplő Tim Lievers figuráját bevallottan a német zenész Jan Sievers ihlette, olyannyira, h a történetben igen gyakran előforduló dalszövegek sem kitaláltak, hanem az ’abgeliebt ’c. albumán hallhatóak. Végülis kicsit árukapcsolásról is van szó, mert a regény Kindle változatában 20-30 másodperces részleteket is meghallgathatunk egy-egy számból, amikről a történetben épp szó van.
A cím ötletes, szó szerint nem, de egyébként kívánságműsort jelent, ami németül a ’Konzert’ szó miatt kimondottan frappáns, a regény tartalma miatt.
Az egyik német lap a német nagyvárosi nők Rosamunda Pilcherének titulálta a nővéreket, van benne valami;). Így a 2. könyv után már egyértelműen megállapíthatom, h nem lesz és lett a kedvencem az író páros, valahogy nem vagyunk igazán egy hullámhosszon, szerintem hanyagolni fogom a közeljövőben a könyveiket, aztán lehet, h egy gyenge pillanatomben erről megfeledkezve visszatérek majd hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése