Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Már régen terveztem a könyv elolvasását, de csak nagy vonalakban voltam tisztában azzal, miről is szól, épp ezért meglepődtem, mikor konstatáltam, h egy kislány, a 6 éves Jean Louis meséli, akit mindenki csak Scoutnak hív. Az amerikai délen vagyunk, Maycombban, ahol az ügyvéd Atticus egyedül neveli a kislányt és 4 évvel idősebb bátyját, Jemet, az ő életük 3 évébe pillantunk be.
Nincsenek hatalmas történések eleinte, ami engem általában ki szokott akasztani, de mégis valahogy olyan bájosan van megírva minden Scout szemszögéből, annyi gyermeki őszinteséggel, h olvastatja magát nagyon. Nem csak a családjukat ismerjük meg, hanem az egész kisvárost, a szomszédokat, bepillantunk a gyerekek csínytevéseibe. Közben igazán megszerettem a mesélő, cserfes Scoutot, aki azért káromkodik, mert azt reméli, ha apja rájön, h az iskolában tanulja ezt, majd nem engedi oda:).

Aztán az idillbe betolakodik lassanként a rasszizmus, mikor Atticus egy fekete férfi ügyvédje lesz, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak. Az eset erősen felborzolja a kedélyeket és nem csak az apát érik támadások, amiért azt gondolja, egy feketének ugyanolyan jogai vannak, hanem a gyerekeket is az iskolában. Elszabadulnak az előítéletek, pusztít az intolerancia és bár a perben könnyen bebizonyítja Atticus a védence ártatlanságát, az esküdtek mégis követik az íratlan szabályt:

„A mi bíróságaink előtt mindig a fehér embernek van igaza egy feketével szemben."

Mire ideáig jutunk a történetben, már képet kaptunk az általános vélekedésről, a közhangulatról és mindarról, amire Atticus tanítja a gyerekeit. Különleges kapcsolat van közöttük, felnőttként kezeli és nagyon sok szeretettel neveli őket, komoly beszélgetésekkel, önállóságra bíztatva Jemet és Scoutot.

„Azt akartam, hogy láss meg benne valamit, azt akartam, hogy lásd meg, mi az igazi bátorság, és ne azt tartsd igazi bátorságnak, amikor valakinek fegyver van a kezében. Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen aminek lennie kell, mégis kitartasz. Csak ritkán vár rád győzelem, de néha igen.”

Scout hihetetlen fejlődésen megy keresztül a történetben felölelt 3 év alatt, kisgyerekként ismerjük meg, aki az események hatására elindul a felnőtté válás rögös útján. A könyv igazi erőssége számomra az volt, h egy gyerek szemével láthatjuk az eseményeket, aki még tiszta és bebizonyítja, h időnként a gyerekek jobban különbséget tudnak tenni jó és rossz között, mint a felnőttek, bölcsebbek tudnak lenni, mert nem homályosítják el a látásukat előítéletek.
Nagyon tetszett a könyv, mert a drámai és helyenként tragikus történések mellett bele tudott még egy kis humort is csempészni, csodálatos karaktereket alkot, az olvasó látja és hallja őket és élvezetes párbeszédeiket.

Harper Lee egyetlen regénye 1960-ban jelent meg az USÁ-ban és következő évben az írónő Pulizter-díjat kapott érte, majd 1962-ben meg is filmesítették Gregory Peckkel a főszerepben, aki Oscar-díjat kapott az alakításáért. A könyv természetesen fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is, joggal.