Nem könnyű erről a könyvről írni. Egyrészről érdekes volt a maga ’brutalitásában’, másrészről viszont kesze-kuszának tartottam, alig igazodtam ki rajta. Megnyugodtam viszont, mikor olvastam, mennyire megosztja az olvasókat világszerte, meg a kritikusokat is: a Time Out magazin azt írta Banksről, hogy "a kortárs brit irodalom egyik legkarakteresebb , legerőteljesebb és legmeghatározóbb személyisége", míg a The London Times szerint a könyv"egy rakás szemét". Valószínűleg mindegyikben van valami;), ennek ellenére a The Independent szavazásán a regényt a 20. század 100 legjobb könyve közé választották, valamint szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is.
Persze azért írok a nem kicsit hajmeresztő történetről is: a mesélő Frank, akit soha nem anyakönyveztek, nincs semmi, amiből kiderülhet, h létezik. Elég össze-vissza beszél, nem nagyon jöttem rá, mi is pontosan az a darázs gyár, de a nagyobb baj, h nem is igazán érdekelt, ahogy a döglött nyulak és kutyák kálváriája is eléggé limitáltan. Ezen kívül hajmeresztő gonosztetteivel van elfoglalva a múltból, érdekes családjáról és őrült bátyjáról csepegtet infókat, aki épp megszökött a diliházból és időnként telefonál. Olvasás közben, mivel igazán nem kötött le, sokszor bealudtam és csak az érdekesebb részleteknél, konkrétum esetén ébredtem fel. Például mikor gyerekkorában elkövetett három gyilkosságáról mesélt:O. 6 évesen ölt először, majd 2 év múlva újra, akkor az öccse volt az áldozat, majd végül az unokahúga. Mindezt olyan meghökkentő természetességgel írja le, ami még külön sokkoló, pláne úgy, ahogy kitervelte és végrehajtotta az agyafúrt terveit. Ezekről a dolgokról olvasva azért komolyan elgondolkodtam, h ki is az őrült a történetben… A végére még van egy csavar, az ilyesmi nekem általában tetszeni szokott, most nem tett hozzá számomra az egészhez különösebbet, sőt, kicsit sok(k) volt, ahogy a könyv is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése