A későbbi Erzsébet királynő sorsát 3 éves korától követjük nyomon, mikor anyját, Boleyn Annát megöleti apja, VIII. Henrik, hirtelen hercegkisasszonyból úrnő lesz, törvénytelen gyerek. Majd bár Jane Seymour fiút szül a királynak, de bele is hal, utána gyors egymás utánban jön Cléves-i Anna, Howard Katalin, majd Parr Katalin a feleségek sorában, de általában, amilyen gyorsan Erzsébet mostohái lesznek, olyan gyorsan el is tűnnek a süllyesztőben egy olyan korban, amiben elég volt 1-2 szó, h az ember kegyvesztett legyen, és megváljon a fejétől.
Erzsébet általában távol apjától és testvéreitől nevelkedik, élénk, jó eszű gyerek, aki könnyedén sajátít el idegen nyelveket, érdeklődően és gyorsan tanul, remekül vív és lovagol, emellett szívesen táncol és szeret öltözködni. Fekete szemével, kecsességével mindenkinek anyját Boleyn Annát juttatja eszébe, de vörös haja igazi Tudor vonás, amit apjától, a királytól örökölt. VIII. Henrik halála után az özvegy királynéhoz kerül, az addigra már 13 éves szemrevaló serdülő, aki örökölte anyja bájait, ezekbe habarodik bele a királyné új férje, az admirális is, az ő évődésüket rendkívül részletesen és hosszan olvashatjuk, a pikáns részletektől sem mentesen, merthogy a könyv szerint ő veszi el a 14 éves Erzsébet szüzességét, sőt teherbe is ejti, mikor a királynő már az ő gyerekét várja. A lány végül elvetél, a királynő belehal a szülésbe. Ahogy az apjuk után trónra kerülő öccse, a gyermek Edward is meghal, majd nővérük, a katolikus Mária lesz a királynő, ezzel megkezdődnek a hitviták újra az országban, valamint mindkét nővér esetében fontos kérdés a házasságkötés is. Jó néhány intrika, vita és nehézség után végül Erzsébeté lesz a trón, de itt be is fejeződik a vaskos regény.
Igazából érdekelt volna tovább is a története, ha már ilyen részletességgel megismertem a gyermek- és ifjúkori éveit, de persze már a cím elolvasása után egyértelmű, h csak idáig követi a regény a sorsát, bár az elég vicces, h a címe Lady Elizabeth, de a könyvben végig max. Erzsébet úrnő:).
Feltételezem, h a történész végzettségű írónő történelmi személyeket vett alapul, meg sok történelmi tényt, aztán ezeket megkeverte a saját fantáziájának szüleményeivel, bár az utószóban azt írja, h sokszor a párbeszédek is hitelesek, az akkori feljegyzések alapján íródtak, ezt elég nehéz elhinni.
Annyira nem tetszett, legtöbbször túl részletesnek éreztem, ami még nem lenne feltétlenül baj, de szerintem ez sokszor indokolatlan volt, meg aztán a stílusa is hagy némi kívánnivalót maga után, ahhoz képest, h egy történelmi regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése