Egy 15 éves fiú, Charlie egyoldalú levelezésébe tekinthetünk bele. Kicsit olyan, mintha naplót írna, de nem ezt teszi, mert azt megtalálhatják, helyette egy ’rejtélyes’ fiúnak küldi el a leveleket. Eléggé maga alatt van, ezért is kell kiírnia magából a dolgokat, a legjobb barátja öngyilkos lett, most kezdi a középiskolát, de nincsenek barátai. Van egy bátyja és egy nővére, normális szülei, majd nagy hatást gyakorol rá az angoltanára, aki folyamatosan külön olvasmányokkal látja el, amikbe Charlie élvezettel veti bele magát. Majd összebarátkozik egy idősebb fiúval és lánnyal, Patrickkel és Sammel, velük lóg sokat, a lányba kicsit szerelmes is.
Szóval elkezdtem olvasni, olvastam, de különösebb érzelmeket, gondolatokat nem váltott ki belőlem eleinte, aztán egyszer csak felkavart…belegondoltam pár helyzetbe, átéreztem néhány dolgot és bizony sokszor belefacsarodott a szívem, abba, amit írt, ahogy írt… Eleve szokatlan, h ne egy tini lány, hanem egy fiú szemszögéből lássuk a dolgokat, ráadásul úgy, h abból ne egy pasis könyv kerekedjen, mert ilyen érzésem egyáltalán nem volt, nem is az szerintem. Magányos, szeretetre, barátokra vágyik, jó fej srác, de kicsit fura, mert őszinte, tapasztalatlan, kíváncsi és mert nem tudja és akarja megjátszani magát. Sammel és Patrickkel van életében először olyan érzése, h a helyén van, h közéjük tartozik. Sokszor azt kívánja, bárcsak Isten, a szülei, Sam, vagy a nővére megmondaná, mi az, ami nem stimmel vele. Megmondanák neki, hogyan kell viselkednie, h mindennek értelme legyen.
1 év eseményeit írja le a könyv, tabuk nélkül (ritkán olvashatunk ilyen jellegű regényekben homoszexualitásról, maszturbációról vagy épp pedofíliáról), rengeteg dolog változik egy kamasz életében ennyi idő alatt, Charlieében is: új barátok, első szerelem, első barátnő, első csók, az első cigi, az első LSD, egy kényes titok a múltból, ami mindent összekuszál és sok mindent megmagyaráz.
Mivel nem napjainkban, hanem a 90-es évek elején vagyunk, még nem a chat, a FB vagy a skype a központi pillérei az egymáshoz való közeledésnek, hanem pl. a válogatáskazik ajándékozása nagyon menő:) és hát sok dologban valami homályos nosztalgia támad az ember lányában, a regényt olvasva, mind a kor, mind az életkor iránt;).
Magyarul Egy különc srác feljegyzései címmel jelent meg és tavaly bemutatták a filmet is, aminek érdekessége, h az író Stephen Chbosky írta a forgatókönyvet, ami mondjuk még nem nagy meglepetés, az annál inkább, h ő is rendezte a filmet. Nem láttam, de a plakátot látva meglepődtem, a könyv alapján egész másként képzeltem el Sam és Patrick karakterét.
Nekem az egyik kedvenc könyvem.:) A film is jó szerintem, érdemes megnézni.
VálaszTörlés