A főszereplő, brit Grace ugyanis ausztrál férjével Makaóra kerül, a férfi munkája miatt. Makaó 1999-ig portugál gyarmat volt, ma Kína különleges igazgatású területe. Nagysága egy átlagos budapesti kerületéhez mérhető, lakossága viszont egész Budapest népességének közel harmadát teszi ki; a Föld második legsűrűbben lakott területe (Monaco után). Rengeteg turistát vonz, leginkább a szerencsejáték miatt, ami a költségvetés bevételének felét teszi ki, így nem véletlen, h a Kelet Monte-Carlojaként, vagy a Kelet Las Vegasaként szokták emlegetni.
Az ide csöppenő pár már évek óta szeretne babát, de itt végleg kiderül, h erről az álmukról le kell mondaniuk. Grace nagyon szenved ettől a helyzettől, a férje a munkába temetkezik, egyre inkább távolodnak egymástól, főleg, mikor a nő megnyitja a Lilian’s-t, ahol tea és kávé mellett macaronokat, sütiket, muffinokat árul és ami meglepően hamar a helyiek és az ott élő expatok kedvenc helye lesz. A nő megismer helyieket, különös szokásokat, sorsokat, bár időnként az az érzése, h egy felirat nélküli külföldi filmbe csöppent. A házassága haldoklik, de feltűnik az életében valaki, akiben megvan az, ami a férjéből hiányzik: lelkesedik Grace ötleteiért, támogatja, segíti. Ez a férfi mégis csak a gyújtókanócot jelenti, felszínre hozza a házaspár problémáit, végre el kell gondolkodniuk a hogyan továbbon, nem dughatják már homokba a fejüket.
Főleg eleinte nincsenek nagy történések, de ez nem zavaró, nem válik unalmassá, csepegteti az infókat Makaóról, a szereplőkről, a macaron művészetéről, a kávézó mindennapjairól, de emellett bepillanthatunk a Grace lelkében végbemenő változásokba is. Problémákra is felhívja a figyelmet: a szegények kizsákmányolására pl. Dubaiban, vagy Makaón, a szegénységre, a gyermektelenségre.
Amit egyértelműen hiányoltam, h nem derül ki, mitől fut fel a Lilian’s, az első napokban még nem ment, aztán mindig tömve volt, mitől? Írhatott volna kicsit többet a macaronokról is, mitől lesz jó, mi a titka, sok kreációt készítenek, de megmarad itt is csak a felszínen. Emellett a címet sem értem igazán, mert a teáról, pláne annak illatáról csak nagyon szőrmentén esett szó, ennél találóbb címet is lehetett volna találni a regénynek.
Mindezzel együtt vagy mindennek ellenére tetszett, mert többet adott, mint vártam és bár a borító alapján talán valami nagyon rózsaszínű cukorszirupos idill is kisülhetett volna belőle, de szerencsére nem így lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése