Eleinte 2 szálon futnak az események: egy Rómába tartó repülőn ismerkedik meg a pszichológus Anthony és a csodaszép írónő, Tiziana. Az ő ismerkedős-flörtölgetésük mellett kissé zavarosan olvashatunk egy gyilkos vírusról és az érte vívott harcról, minek kapcsán egy amerikai szenátor is az örök városba menekül. A két szál innentől kezdve összekapcsolódik, hisz kiderül, Anthony korábban az Egyesült Államok egyik terrorelhárító egységének tagja volt, így rá vár a feladat, h segítsen a szenátornak. Miközben a szerző padlógázzal száguld végig velünk Rómán, egyre több ember bukkan fel a pasi múltjából, olyan, mintha az afganisztáni háborút is megjárt terrorelhárítók találkozója lenne Olaszországban. Közülük persze azért Anthony a ’tökéletes katona’, a rettenthetetlen, ahogy az már lenni szokott…Közben persze nem marad el a szerelmi szál sem Tony és Tiziana egyre jobban egymásba gabalyodnak, eléggé várható módon. Mire az események a terrorelhárítók egykori főnökének veronai birtokára helyeződnek át, már tényleg egy akciófilmben érezheti magát az olvasó.
Végig gyorsan peregnek az események, aránylag izgalmasan is, de sokszor az volt az érzésem, h a szerző egyszerűen szeretett volna egy jó kis „akció könyvet” írni, időnként ennek megfelelően fejezetekre elfelejtette a célt, amiért harcoltak, imitt-amott az volt az érzésem, maga sem tudja, hogyan is kellene lennie ennek a vírusos szálnak. Kicsit hiányoltam a történet igazi lezárását, a miérteket a vírussal kapcsolatban, de ahogy szinte végig, úgy a végén is megfeledkezik erről, csak a szerelmi szálat zárja le. Emellett a nyelvezete sem tetszett igazán, helyenként túl egyszerűnek, máshol már-már szájbarágósnak találtam és hát a párbeszédek is sokszor banalitásba hajlanak.
Mind az írónő neve, mind a helyszínek és a szereplők miatt meglepődtem, h magyar első könyves szerzőről van szó. Az egyetlen magyar vonatkozás, h a szereplők egy éjszakát a római magyar apácáknál töltenek, a Szent István-házban. Valószínűleg nem leszek állandó olvasója Cornelie C.G.-nek, de inkább csak azért, mert nem szeretem az ennyire akció dús regényeket. Biztos vagyok benne, h az Érzelmi vírusveszély tetszeni fog mindazoknak, akik szeretik a pergő eseményeket és a filmszerű akciók láncolatát, egy kis szerelemmel fűszerezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése