2013. június 6., csütörtök

Lola Jaye: Für immer, Dein Dad

Lois apukája meghalt 30 évesen, mikor a kislány 5 éves volt. Mikor 12 éves, a nagynénjétől kap egy könyvet, amit az apja hagyott neki hátra. Ebből minden szülinapján 12-től 30 éves koráig elolvashat egy fejeztet, ez egy vezérfonal a lánya életéhez, szeretné felkészíteni a fontos szituációkra, az apja akar lenni, annak ellenére, h már nincs vele.



Ír a fiúkról, hormonokról, tanulásról, bíztatja, h menjen el szavazni, mikor 18 lesz, csináltasson útlevelet, jogsit, tegyen egy kicsit félre, mert mindez még hasznára lehet. Szerezzen tapasztalatot, utazzon, míg fiatal és szabad, igaz olyan korban van, mikor az embernek mindig kevés a pénze, később majd több pénze lesz, de a mostani szabadsága megfizethetetlen. Az édesapja nyugdíjasként akart utazni, de erre már nem adódott lehetősége, a mában kell élni, senki nem tudhatja mi lesz holnap, lesz-e holnap… Vicces tanácsokat ad neki a fiúkkal, csókolózással, szexszel kapcsolatban, persze nem könnyű, ha a gyerek még csak 5 éves igazából és az embernek akkor kell 18-20 éves korára tanácsokat adni. Ír a lányának az összeköltözésről, állásinterjúról, az első randiról, szakításról is.
Persze közben peregnek Lois életében az események: első csók, első érzelmek, első igazi pasi, utazások, munkák, karrier, szerelmi- és szakmai csalódások.
Ha csak a lány életéről olvashatnánk, abszolút tucat könyvről lenne szó, de az atyai tanácsokkal kiegészülve már más a helyzet. Lois önbizalmat kap a könyv által a rég elhunyt édesapjától, aki tényleg minden élethelyzetre szeretne tanácsot adni, nem akarja magára hagyni Loist, ezáltal különleges kapcsolatban maradnak. Mikor a lány betölti a 30-at és ezzel kiolvassa a könyvet, úgy gondolja, mindenkinek kellene, h legyen egy ilyen vezérfonala az élethez, ő is elkezdi írni a még meg nem született gyerekének. Egyébként nekem is pont ez jutott eszembe közben ill. az, h csupa olyan észrevétel és tanács, alapigazság kerül szóba, amik minden lánynak jól jöhetnek és mivel frappánsan, helyenként humorosan vannak megfogalmazva, nem hatnak lerágott csontként.
Ezúttal nem olvastam, hanem hanogskönyvként hallgattam meg a hétvégi takarítás, sütés-főzés közben. Az egyik barátnőm 4 év után visszamegy Németországba és megkezdte a szortírozást, ennek köszönhetem ezt a hangos könyvet, meg további kb. 20 hagyományos könyvet:).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése