Gundula 3 gyermekes, 47 éves családanya, karácsonyra a szüleit, öccsét és annak feleségét és férje anyját várják. Megismerjük kamasz, felületes gyerekeit, lusta férjét, tohonya, tutyimutyi bátyját, annak falánk, feleségét, az egymással marakodó anyósokat, az Alzheimerrel küszködő apját. Az überlaza, de sokszor meggondolatlan, csupa szív, de néha flegma, nem szépségkirálynő Gundula akitől nem áll távol sem az irónia, sem az önirónia, jó svádával kommentálja az eseményeket és a családtagjait. A nő lefegyverző tökéletlenségével nyeri meg az olvasót, miközben a szerző mesterien tölti meg hősei normális hétköznapjait és karácsonyát abszurditások sorával. Persze alaposan kiborul a bili a családtagok között, minden fronton, épp a szeretet ünnepén ráadásul Gundula és Gerald házassági válsága is épp ekkor látszik eszkalálódni.
Sok vicces szituáció és párbeszéd tarkítja a könyvet, persze kikarikírozva, de sokszor ezek a történetek legalább annyira magukban hordozzák a tragikumot is, mint a komikumot.
A végén, kissé meglepő módon mégis – szinte - minden jóra fordul, de igazából nem a tipikus happy end módjára és nagyrészt annak köszönhetően, h Gundula felismeri:
…minden nagyon is mélynek tűnő sötétségben van egy kis fény. Az embernek csak mernie kell a kapcsoló után nyúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése