Janne Mommsen: Die Weihnachtsliste

A világlátott Ben az új évet már Szingapúrban, új munkahelyén akarja kezdeni, de előtte még észak-Németországba, Friedrichstadtba utazik, ahol megörökölte nagybátyja játékboltját. Azért megy oda, h elintézze a hivatalos dolgokat, eladja a házat és az üzletet. Amint a helyiek tudomást szereznek az érkezéséről, régi ismerősként üdvözlik és özönlenek a játékboltba, ami a városka lakóinak kedvelt találkozási helye volt mindig is.

Ben talál egy listát játékokkal, amit a nagybátjya még karácsony előtt ki akart szállítani, de nem mindegyiknél vannak nevek, így komoly kutatómunkára van szükség, h kiderítse, kinek kell adnia a játékokat. Eközben megismeri a város lakóit, a történeteiket és közelebb kerül a nagybátyjához is, akivel soha nem volt szoros kapcsolatban. Egy gyerekkori rossz élmény miatt nem szereti a karácsonyt, de Friedrichstadt és a lakói valamit megváltoztatnak benne. Ráadásul teljesen váratlanul még egy újabb családtagra is bukkan és a szerelem is rátalál, mindez arra ösztönzi, h megváltoztassa eredeti terveit. Két éve hallgattam meg egy hangoskönyvet a szerzőtől, ami meglepően tetszett, így esett most erre – a hangoskönyvre – a választásom. Alapvetően tetszett, de nem nagyon tudtam megbarátkozni a főszereplő Ben meglehetősen szenvtelen karakterével, ami szerintem tipikus észak német jellemző, de valahogy furának éreztem és az egész könyv, beleértve az olvasót is átvette ezt a nagyon közömbös, érzelemmentes hangot.

Jan Steinbach: Das Strandhaus der kleinen Kostbarkeiten

Karen Berlinben él immár felnőtt lányával és bár sikeres könyvkiadó cége van, mégsem igazán elégedett és boldog. Anyjával már csak a karácsonyok kötik össze, az egyetlen alkalom az évben, amikor találkoznak.

Ebben az évben viszont Karen annyira frusztrált, h semmi kedve a Balti-tengerhez utazni és Husumban karácsonyozni, végül spontán karácsony előtt utazik oda. Meglepetésére kiderül, anyja jó barátságba keveredett Benttel, aki néhány évvel idősebb Karennél és akibe tiniként bele volt zúgva. A férfi nemrég tért vissza a szülővárosába, ahol éttermet akar nyitni. A nő még mindig vonzónak találja a férfit és nem érti, hogy kedvelheti az épp az ő anyját, aki neki az idegeire megy. Lassan derül ki Bent és az olvasó számára is, miért olyan fagyos a viszony anya és lánya között és közben a férfi hatására kezd olvadni a hangulat. A nem túl idilli szenteste után egy váratlan esemény segít Karennek tisztán látni és meglátni, mik az igazán fontos dolgok az életben.

Jani Friese: Weihnachtszauber in New York

Nem kis viszontagság árán vettem meg ezt amazonéktól ekönyvben, hát kár volt. Sajnos még mindig vagyok olyan hülye, h ha egy könyv címében a karácsony és New York szerepel, ráadásul brutál sok jó értékelést kapott, elhiszem, h ez jó. Ráadásul van egy második része is és „csomagban” vettem meg, sírok magamon.

A német Luisa az ádventi időszak kezdetén érkezik New Yokrba, h vigyázzon megözvegyült nővére kislányára. Jól indul a dolog, mert a reptéren rögtön elcseréli a bőröndjét egy pasival, akiről kiderül, h kőgazdag, borzasztó jóképű és bomlanak utána a nők. Luisa és Will ezután lépten-nyomon egymásba botlik, ez nyilván tök egyszerű New Yorkban. Valamilyen okból kifolyólag a német nő meg van róla győződve, h a pasi egy nagy nőcsábász, ezt nem tudom mire alapozza, olvasóként nem sok jelét láttam ennek. Ahogy annak sem, h bármelyiküknek is lenne akár csak egy szikra egyénisége is. Nyilván nem vártam semmi világmegváltót, nem is feltétlenül a történettel volt problémám, mert ebből akár még valami jó is kisülthetett volna, sokkal inkább a megvalósítás sikerült rendkívül vérszegényre. A könyv tele van borzasztóan felületes és semmimondó párbeszédekkel, a szereplők elképesztő sótalonok és mág vár rám a második része (ha már megvettem), jajj.

Várólista 2024

Idén már 14. éve, hogy Lobó meghirdeti a várólista csökkentést, ezúttal is vele tartok. Eddig minden évben sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2024-ben ezekkel a könyvekkel vágok neki:

Boris Vian: Pekingi ősz

Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök

Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp

Joanna Trollope: Immer Freitagabends

Kathryn Taylor: Das Erbe - Daringham Hall 1

Katja Maybach: Die Stunde der Schwestern

Leena Lander : Eine eigene Frau

Náray Tamás: Zarah

Náray Tamás: Zarah öröksége

Nicole C. Vosseler: Unter dem Safranmond

Rowan Coleman: Wolken wegschieben

Vladimir Nabokov: Lolita

Laura Kneidl: Verliere mich. Nicht.

A sorozat 2.része ott folytatódik, ahol az 1. rész véget ért. Nagyon kevés időm volt hangoskönyvet hallgatni az utóbbi időben, ill. elég unalmasnak is találtam ezt. Sage és Luka már nem egy pár, de továbbra is szeretik egymást és mást sem szeretnének jobban, mint újra egy pár lenni. Ez persze nem történik meg, kb. erről szól a könyv fele, nem túl izgi.

Aztán mégsem tudnak ellenállni egymásnak és a kísértésnek, tiszta vizet öntenek a pohárba és úgy tűnik, végre boldogok lehetnek együtt. De ahogy ez ebben a sorozatban már csak lenni szokott, nem sokáig élvezhetik a boldogságot, mert a múlt újra rájuk talál, ráadásul ezúttal Sage nem tudja a szőnyeg alá söpörni, szembe kell néznie vele. Az első felét tényleg olyan semmilyennek találtam, h úgy gondoltam, nem fogom meghallgatni a további részeket, de aztán a 2. felére újra felpörögtek az események, így elképzelhetőnek tartom – majd – a folytatást. A szereplők kezdenek kibontakozni, életre kelni és az ember szívéhez nőni, még úgy is, h van azért jónéhány nonsense dolog is a történetben.

Anne Hertz: Flitterwochen

Aránylag rég olvastam már ilyen chick litet, de most kedvet kaptam ehhez és egész jó volt. Nagyon pörgős, eszmétletlen bugyuta, vicces, tele helyzetkomikummal. Tine tanárnő és épp az esküvőjére készül egy menő bankárral a Seychelle-szigeteken, amikor az utolsó pillanatban a véletlenek összejátszása révén üldözőbe veszi a rendőrség, miközben ő egy „tússzal” Lengyelország felé tart, Heinzi nagypapa hamvaival, egy egyetemi docens kíséretében, naponta többször autót cserélve.

Mindez még nem elég, amikor már egyértelmű, h lekési a gépét és ezzel az esküvője is meghiúsul, befészkeli magát az egyetemi docens, Jan családjához, majd hozzá is megy a pasihoz (!), persze csak játékból, bár minden elég igazinak tűnik, beleértve a nászutat is. Szóval mind Tine, mind a szerző eléggé elveszti a realitást, de mivel végig elég szórakoztatóan pörög a sztori, ezen annyira nem is akadtam fel kivételesen. Közben persze már a főhősnőnknek és az olvasóknak kezdhet derengeni, h vőlegénye és a vele való kapcsolata ill. jövendő házassága talán mégsem az a főnyeremény, ahogy Tine gondolta, ellenben Jan elég jól veszi a - kissé szokatlan – akadályokat. Szóval bár a realitáshoz nem sok köze van, mégis tetszett, mert megnevettetett néhányszor és sokszor megmosolyogtatott. A karakterek jók és szerethetők, a párbeszédek is viccesek.

Corinna Anton: Ein Jahr in Prag

A szerző sokszor járt már Csehországban és Prágában is, mielőtt 1 évre odaköltözik. Sokszor úgy érezte nem is lehetnének különbözőbbek a várossal, mégis, miután befejezte az egyetemet egy német nyelvű cseh lapnál kapott állásajánlatot, így került 1 évre Prágába októberben.

Nem új neki a nyelv sem, amit az egyetemen is tanult már és családi gyökerei is vannak az országban, szóval jól megérteti magát. Mivel újságíró, sok olyan helyre eljut, olyan dolgot kipróbál, amit az átlagemberek nem. Cseh kalandja eleljén még távkapcsolatban él, de aztán nem működik a dolog. A szerző tipikus német, elég szenvtelenül ír mindenről, időnként pedig meglehetős felsőbbrendű kritikával, na meg persze hiányolja vadul a német kenyeret és vegaként küzd a húsos cseh konyhával. Nürnbergől Prágába bringázik; egy cseh esküvőn csellózik; bélyeget vesz, ha magányosnak érzi magát; bejárja a prágai kocsmákat, kipróbája a segwayt, küzd a bürokráciával. Nem túl nagy meglepetésre azért sok dolgot találtam, amiben a cseh és a magyar néplélek hasonló egymáshoz. Különösebben nem érdekel sem az ország, sem a város és a szerző személye sem fogott meg, sőt, szóval összességében nem lett a kedvencem ez a rész az Ein Jahr in… sorozatból.